TIPPEK A HÁTIZOMZAT FEJLESZTÉSÉHEZ

Dr. Mike Israetel | 2017 Jan 09
frissítve 2019 Nov

Az alábbiakban néhány hasznos tippet adunk a hát edzéséhez. Felhívjuk a figyelmet, hogy ezek általános ajánlások, amik sok év alatt a saját edzéstapasztalatainkon és több ezer ügyfél edzésmunkájának irányítása alatt alakultak ki. Az itt szereplő ajánlásokat gondolatindítónak vagy kiindulópontoknak szánjuk, nem pedig dogmatikus szentírásoknak, amelyeket betűszerint követni kell.
Az ismeretek megfelelő alapra helyezéséhez a további ajánlások könnyebb értelmezéséhez, mielőtt az egyes izomcsoport-edzési útmutatókbe belevágnál, győződj meg arról, hogy elolvastad a bevezető cikket az elméleti és gyakorlati alapról: A HIPERTRÓFIA-EDZÉS VOLUMEN MÉRFÖLDKÖVEI

Mielőtt belemerülnénk a edzés tippekbe, tekintsük át a legfontosabb edzésmennyiségi mérföldköveket a hát edzésével kapcsolatban:

MV = Megtartási Volumen:
Megközelítőleg hetente 6 sorozatra van szükség, hogy az eddig elért eredményeket megtartsuk. Ezt valószínűleg jól tesszük ha egyenletesen osztjuk el a függőleges és a vízszintes húzó mozdulatok között. A fenntartáshoz heti 2 edzést javasolunk – tehát alkalmanként 3 szettet -, de valószínűleg megúszható heti egy alkalommal is de akkor 6 sorozattal, természetesen megfelelő (nem deficites) kalória egyensúly fenntartása mellett. De akár 3 edzés 2-2-2 szettben is működik.

MEV = Minimum Effektív Volumen:
A középhaladók többségének legalább 10 sorozat közvetlen munkára van szüksége hetente a fejlődés eléréséhez, valószínűleg egyeseknél többre is. Ha 2 edzésre osztjuk, akkor ez körülbelül 5 munkaszett alkalmanként. A heti 3 edzés esetén 3-4 sorozat szükséges foglalkozásonként, heti 4 : 2-3 szett, míg a heti 5-6 edzéshez értelemszerűn 2 szett szükséges.

MAV = Maximális Adaptív Volumen:
Bármely edzett izomcsoport egyetlen edzésre vonatkoztatott maximális adaptív volumene továbbra is spekulatív, de a kutatások szerint ez valószínűleg nem kevesebb, mint 4 munkasorozat alkalmanként, de nem több, mint 12 sorozat a legtöbb középhaladó esetén. A progressziót nem túl hatékony úgy programozni, hogy több héten át izomcsoportonként négynél jelentősen kevesebb munkasorozatot végezzünk. Alternatív megoldásként előnyös lehet, ha az alacsonyabb volumenű edzéseket összevonjuk és így egy héten belül, kevesebb alkalommal végezzük el ugyanazt az össz munkamennyiséget. Valószínűleg jó ötlet, hogyha huzamossabban nem haladjuk meg az edzésenkénti 12 szettet izomcsoportonként sem.

MRV = Maximális Regenerálható Volumen:
Az MRV nagymértékben függ a heti edzések számától. Két alkalom esetén az átlagos közbenső MRV körülbelül 20 szett lehet hetente. Három edzéssel közelebb van a heti 25 szetthez. Négy alkalomnál ez körülbelül 30 szett, heti 5 vagy 6 alkalom esetén sok esetben akár heti 35 szett is lehet. Különösen azok, akik már edzettek, de még mindig viszonylag alacsony tömegűek, ők gyakran elég nagy mennyiséget képesek kezelni.
Mindezek a irányszámok a függőleges és a vízszintes húzó gyakorlatok kombinációjára vonatkoznak. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy heti 4 hátedzéssel a tipikus MRV-k 30 körül vannak, általában körülbelül 15 függőleges húzás és 15 evezésjellegű sorozatot értünk, nem pedig mindegyikből 30-at!

GYAKORLATOK

Mivel a „hát” nem egy izom, hanem egymással összefűggő együtt működő izmok nagy csoportja, a legjobb ha a hát edzésre úgy gondolunk, hogy felosztjuk a vízszintes és a függőleges húzást igénylő gyakorlatokra.

Vízszintes húzások: Függőleges húzások:
Döntött törzsű evezés rúddal
Evezés hajlított rúddal
Evezés Rúddal mellhez
Evezés francia rúddal
Evezés Smith gépen
Melltámaszos evezés
Melltámaszos evezés gépen
T rudas evezés
Kézi súlyzós evezés döntött padon
Kézi súlyzós evezés
Egykaros evezés – fűrészelés
Evezés alsó f. Hammer gépen
Invertált evezés
Seal Evezés
Kábeles evezés ülve
Normál fogású húzodzkodás
Széles fogású húzodzkodás
Párhuzamos fogású húzodzkodás
Húzodzkodás alsó fogással
Könnyített húzodzkodás normál
Könnyített húzodzkodás széles
Könnyített húzodzkodás párh.
Könnyített húzodzkodás alsó f.
Normál fogású lehúzás
Széles fogású lehúzás
Párhuzamos f. lehúzás
Lehúzás alsó fogással
Lehúzás szűk fogással
Lehúzás Hammer gépen
Pullover – áthúzás
Pullover gépen
Egyenes karú lehúzás

VARIÁCIÓ

Amiben a hát kissé eltér a legtöbb izomcsoporttól, az az, hogy függőleges és vízszintes ingerre is szüksége van az egyes mikrociklusokban. Egyszerű példa: ha hetente kétszer edzed a hátad, akkor a gyakorlatok nagy részét az egyik nap a vízszintes síkra ajánlott összpontosítani , a másik napon pedig a függőleges síkra. Azt is megteheted, hogy az egyes edzéseken beleteszel néhány változófókuszú gyakorlatot, de azokat az edzés végén, kisebb súllyal és/vagy volumennel. Így mind a függőleges, mind a vízszintes komponensek dolgoznak az egyes edzéseken, de az egyik alkalommal priorizáljuk, a másikon pedig kicsit hagyjuk regenerálódni.

Íme egy példa:

HétfőCsütörtök
Döntött törzsű evezés: 6 x 10Terhelt húzodzkodás: 6 x 6
Lehúzás gépen: 3 x 15Evezés gépen: 3 x 10

Javasoljuk, hogy 1-3 különböző hátgyakorlatot használjunk egy adott edzésen, mivel háromnál több mozgásváltozat már szűkíti a lehetőségeket a jövőbeni mezociklusokban történő variációkra. Az edzés egy hetében (mikrociklusban) 2-5 különböző hátgyakorlatot javasolunk. Például, ha heti 3x edzel hátra, akkor egyik napon nehéz rudas evezést, másnap könnyebb rudas evezést, az utolsó napon pedig egy húzódzkodás variációt végezhetsz, így két gyakorlatot használsz egy héten. Másrészt, ha heti 6 edzéssel tervezel, érdemes akár öt különböző gyakorlatot is választani, és csak az egyiket ismételd meg nehezebb / könnyebb felosztásban. Mivel tartalékolni akarjuk a gyakorlatok variációit, arra az esetre, ha változtatására van szükség (például sérülés vagy fejlődési plató miatt), hetente a lehető legkevesebb gyakorlatot használjunk a munka elvégzéséhez. Az a javaslatunk, hogy ugyanazokat a gyakorlatokat ismételjük meg egy adott mezociklus minden hetén. A fejlődés követhetősége további ok arra, hogy ne váltsunk rudas evezésről kézisúlyzós evezésre. Ha egy adott gyakorlatot végzel, annak oka kell legyen.

Végül, honnan tudod, mikor van ideje lecserélni egy gyakorlatot egy hatékonyabbra? Az alábbi kérdések segíthetnek eldönteni:

  • Még mindig fejlődsz a gyakorlatban?
  • Okoz-e kötőszöveti kellemetlenségeket vagy fájdalmakat a gyakorlat? Ezek egyre romlanak hétről-hétre, vagy több hét alatt halmozódtak fel?
  • Szükség van arra, hogy a gyakorlat fázisonként változzon? Más szavakkal, a gyakorlat megfelelő-e annak az ismétlés tartománynak, amelyhez használni próbálod? Példa: a 25-ös sorozat rudas evezésből csak az alsó hátadat fárasztja el, de a 25-ös gépes evezéstől rendesen be tud durranni a felső hátad.
  • Jó az agy-izom kapcsolat a gyakorlatban, vagy fárasztónak és idegesítően unalmasnak érzed?

Ha még mindig új csúcsokat csinálsz a gyakorlaton, nem okoz indokolatlan fájdalmat, jó az agy-izom kapcsolat, és nincs más ok a változtatásra, akkor ne változtasd meg! Ha ez azt jelenti, hogy akár egy évig is megtartasz egy gyakorlatot, akkor legyen! De, ha egy gyakorlatban nem tudsz fejlődni egy egész mesocikluson keresztül (különösen ha “tömegelsz” vagy fenntartási szakaszban vagy), az elvárt izomlázon túl fájdalmat vagy sérülést okoz, rendkívül kellemetlennek érzed vagy nem megfelelő egy közelgő rep tartomány célhoz, akkor cseréld ki. Sokszor nem egyértelmű a válasz, akkor rajtad múlik, hogy bölcsen dönts a fenti 4 változó figyelembevételével.

MOZGÁSTARTOMÁNY

Nemcsak a hát fejlődésének maximális kiaknázása érdekében fontos a teljes mozgástartományban edzeni, hanem a lendülettel könnyítés megakadályozása miatt is. Ezen a földön valaha végzett összes döntött törzsű evezés közül valószínűleg csak körülbelül 5% esetén beszélhetünk megfelelő technikáról. A többit némi – gyakran elfogadhatatlanul magas – lengéssel/lendülettel végezték. Hacsak nem egyszerre edzed a lábad és a hátad, egy gyakorlattal (más néven “deadlift”), a törzsnek nem szabad felfelé és lefelé mozognia, hogy segítse a súly emelését. Továbbá, úgy tűnik, a széles hátizom jól reagál a csúcsösszehúzódásokra, ezért húzd csak le a rudat egészen a mellkasodig minden egyes ismétlésnél. Igen: le kell venni a súlyból, de ha azért vagy ott, hogy lenyűgözd magad az erőddel, akkor inkább tedd azt az erőkeretben, ne a csigás lehúzógépen! Sok embert fogsz látni, akik csak a középtartományban húzódzkodnak, soha nem mennek le holtfüggésig, vagy nem húzzák fel egészen magukat, hogy legalább az álluk a rúd fölé kerüljön. Bár ez eléggé kellemes az ego számára, sajnos ugyanez nem igaz a hátizomzatodra, így ezeket a nagyrészt haszontalan lépéseket jobb ha elkerülöd.

TERHELÉS

Általánosságban, mint minden izom, a hát izmainak is a 30% -85% 1RM tartományú súlyok lesznek megfelelőek, ami a legtöbb embernek nagyjából olyan súlyt jelent, amely 5-30 ismétlést eredményez az első bukásig végzett sorozatnál. Feloszthatjuk ezt a tartományt nehéz (5-10,) mérsékelt (10-20) és könnyű (20-30) kategóriákra, mindegyiknek meg van a maga előnye és hátránya.

Az első pontja, hogy a hát edzése, mint a legtöbb izomcsoporté, a fent felsorolt mindhárom ismétlés tartományban haszonnal kecsegtet. Mivel a mérsékelt (10-20 ismétlés) tartomány kínálja a legjobb kompromisszumot az inger, a fáradtság, a sérülések kockázata, a lassú / gyors rost-specifikusság és az agy-izom kapcsolat között ezért javallott, hogy egy első programtervezés alkalmával a hátedzés javát leginkább ebben a tartományban végezzük, akár a volumen 50% -ig. A másik 50% egyenletesen osztható el a nehéz (5-10) és a könnyű (20-30) ismétlés tartományok között, mivel a terhelési tartomány sokfélesége önmagában potenciális előny.

Míg a 10-20 ismétléstartomány szinte mindenféle gyakorlatnál bevethető, a többi tartománynak is akad gyakorlati haszna. Például a terhelt húzódzkodásokat valószínűleg az 5-10 ismétléstartományban praktikusabb végrehajtani, és nem magasabban, mivel a gyakorlat lényege az lenne, hogy nagyobb abszolút terhelést tudjunk alkalmazni. Másrészt, a döntött törzsű evezés és egyéb hátgyakorlatok amelyeknél a testet a gravitáció ellenében is tartani kell, nem ideális a 20-30 ismétléstartományban erőltetni. Ennek az az oka, hogy egy ilyen szett időtartama a tartóizmokat terheli túl mielőtt maguk a húzó izmok elfáradnának, megakadályozva ezzel a valós technikai bukás megközelítését és a célzott húzóizmokban a megfelelően intenzív munkavégézést. Eszerint az olyan gyakorlatok, mint a rudas evezés és a terhelt húzodzkodások, előnyösebbek az 5-20 ismétléstartományban, míg a különböző lehúzások, a gépes evezések és hasonlóak a 10-30 ismétlés tartományban lehetnek a legelőnyösebbek.

A heti edzésterv elkészítésekor valószínűleg célszerű a nagyobb terheléssel edzeni a könnyebbek előtt. Mivel mindkét típusú edzés fáradtságot okoz, bizonyos mértékben zavarják egymást. A nehezebb edzésből eredő izom- és kötőszöveti károsodások azonban valószínűleg jelentősebbek, és ennélfogva nagyobb sérülési kockázatot jelentenek, ha a korábbi edzésből származó károsodásokkal társulnak. Tehát, ha hétfőn 5-10-es sorozatokkal dolgozol, és ez (szinte mindig) mikrosérülésekkel jár az izmokban, akkor a szerdai 10-20-as sorozatok a kisebb abszolút terhelés miatt nem valószínű, hogy a mikrosérüléseket tényleges sérüléssé nagyítja. Másrészről, ha hétfőn szétroncsolod az izmokat a sok 10-20-as szettel, akkor ilyen állapotban szerdán az 5-10-es tartományban nagyobb súllyal dolgozva könnyebb belefutni egy sérülésbe. Így a hét folyamán a nehéz-mérsékelt-könnyű szekventálás ajánlott, egy-két napos pihenéssel a könnyű edzés és az azt követő nagysúlyos munka között. Ez a pihenési intervallum lehetővé teszi, hogy előző heti mikrosérülésekből regenerálódva egy új, produktív edzéshetet kezdjünk.

A gyakorlatok, sorozatok és terhelések követhetnek például egy ilyen mintát:

HétfőSzerdaPéntek
Rudas evezés
2 sorozat, 5-10 ism
Húzodzkodás
4 x 10-20
Evezés gépen
2 x 20-30
Terhelt húzodzkodás
2 x 5-10
Rudas evezés
4 x 10-20
Lehúzás gépen alsó fogással
2 x 20-30

Az egyes fő ismétlési tartományokra adott személyes reakciók alapján, bármelyikhez finomhangolhatod a használt volument. Például, ha azt észleled, hogy bizonyos ismétlés tartományokban jobb a stimulus (bedurranás, izomláz, agy-izom kapcsolat stb.) és alacsonyabb a fáradás (ízületi stressz, szisztémás fáradtság, ízületi diszkomfort stb.) másokban pedig pont ellenkezőleg, akkor értlemszerűen az előbbiben végezhetsz több sorozatot, utóbbiban kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben még mindig meg kell tartanod legalább néhány munkasorozatot a legkevésbé produktív ismétléstartományban is. Például ha azt tapasztalod, hogy sem az 5-10, sem a 20-30 ismétlési tartomány nem működik túl jól neked a hát edzésénél, megteheted, hogy a legtöbb mikrociklusban csak néhányat végzel mindkettőből, és a szettjeid döntő többségét a 10-20 ismétlés közé célzod.

PIHENŐ IDŐK

Annak meghatározásakor, hogy mennyi ideig kell pihenni két sorozat között, a célunk, hogy a pihenés elegendő legyen ahhoz, hogy a következő sorozat a lehető legproduktívabb legyen. Hogyan tudjuk ezt biztosítani? A pillanatnyi állapotunkkal kapcsolatos 4 alapvető kérdés megválaszolásával:

  • Helyileg megpihent-e a célizom ahhoz, hogy legalább 5 ismétlésre képes legyél a következő szettben?
  • Az idegrendszer felépült-e annyira, hogy ne korlátozza az izomteljesítményt?
  • A kardiorespirációs rendszer eléggé helyreállt ahhoz, hogy ne jelentsen korlátot a munkavégzésben?
  • A szinergista izmok az elvégzett gyakorlatban eléggé pihentek-e ahhoz, hogy ne akadályozzák a célizmok munkavégzését?

Mindössze 1-2 perc elég lehet egy elég jó regenerációhoz (mondjuk 90%) az összes fenti tényező esetén, de mivel a helyreállás aszimptotikus jellegű, további 3 percet vehet igénybe a 95% -os készenlét és még további 10 perc a 99% -os. Mivel csak meghatározott időd van arra, hogy a teremben töltsd, a 45 perc edzés alatt 10 „90% -os sorozat” sokkal nagyobb anabolikusabb ingert jelent, mint 3 „99% -os” sorozat ugyanannyi idő alatt. Ezért azt javasoljuk, hogy győződj meg arról, hogy a fenti 4 feltételt ki tudd e pipálni és ne várj a „majdnem tökéletes regenerációra”.

Íme egy példa arra, hogy mi tekinthető „nagyon jó” helyreállásnak a hát munkasorozatok között. Mielőtt újabb döntött törzsű evezést végeznél, kérdezd meg magad:

  • A felső hátam még mindig ég az utolsó szetttől, vagy eltűnt a fájdalom?
  • Úgy érzem, hogy újra tudok húzni a hátam felső részével, és mentálisan készen állok egy újabb kemény szettre, vagy több időre van szükségem a pihenésre?
  • A légzésem többé-kevésbé normalizálódott, vagy még mindig nagyon nehéz?
  • Az alkarom és a bicepszem még mindig nagyon fáradt, vagy készen állnak arra, hogy a felső hátamat támogassák a soron következő munkasorozatban?

Ha a fentiek mindegyike egyértelmű igen, akkor valószínűleg készen állsz egy következő szett elvégzésére, és a sokkal hosszabb pihenés valószínűleg nem lesz előnyös.
Észre fogod venni, hogy a gyakorlattól és az egyéntől függően ez a kérdőív nagyon különböző pihenőidőket generál. Például az egyenes karú lenyomásnál előfordulhat, hogy nem is vannak szinergista izmok, ezért a 4. kérdés nem is értelmezhető, míg a rudas evezésnél 3 percre is szükségünk lehet a sorozatok között, csak a normális légzés helyreállításához. S ha nagyobb és erősebb is vagy, de a kardiód nincs a toppon, akkor sokkal hosszabb ideig fogsz pihenni, mint valaki aki kisebb, gyengébb, de kiváló az állóképessége. Az átlagos pihenőidő a hát munkasorozatai között egy és három perc között mozog, a legfontosabb szempont az, hogy tölsd el a szükséges pihenőidőt, soha ne másolj másokat, nem kell rohanni de ne is ücsörögj feleslegesen, ha mind a négy mutató azt jelzi, hogy készen állsz a következő sorozatra.

Dr Mike és tanítványa Jared Feather, természetesen ha kétségeid támadnának ők már használnak speciális kiegészítőket…

FREKVENCIA

Két fő szempont van az edzés gyakoriságának meghatározásához. Az első az izomnövekedés időtartama a MEV és az MRV közötti edzés után. Ha az izom fehérjeszintézise hét napig folytatódik, akkor a heti egyszeri gyakoriság az optimális. Ha egy ilyen növekedés csak egy napig tart, akkor talán ugyanannak az izomcsoportnak a 6 edzés / hét sokkal jobb. Míg az izomnövekedés időtartalmával kapcsolatos közvetlen kutatások nagyon korlátozottak, azokból úgy tűnik, hogy a tipikus edzés megbízhatóan 24-48 órás növekedést okozhat az izomfehérjeszintézisben. Ez azt jelentené, hogy ha ez lenne az egyetlen aggodalomra okot adó tényezőt a gyakoriság szempontjából, akkor minden izomot heti 3-6 alkalommal kéne edzenünk.

Az edzés gyakoriságának meghatározásához azonban a második fő szempont a regeneráció. A MEV és az MRV közötti egyetlen edzés izomnövekedést okoz, de bizonyos fokú fáradtságot is generál. Ha haladni akarunk az edzésben, és lehetővé akarjuk tenni, hogy az adaptációk napokig és hetekig teljes mértékben megtörténjenek, elegendő időt kell hagynunk a túlterheléses edzések között, hogy a fáradtság nagyrésze elmúljon. Általában a fáradtságnak legalább annyira el kell múlnia, hogy a teljesítőképességünk visszatérhessen a kiindulási pontra vagy esetleg kicsit magasabbra, így újra megfelelően terhelhető. Más szóval, ha alaphelyzetben 80 kilóval tudsz 15 ismétlést rudas evezésben, akkor ennek az izomcsoportnak a következő edzésének akkor kell megtörténnie, amikor már eléggé felépült ahhoz, hogy ismét legalább 15-öt húzz a nyolcvanba. Sajnos a fáradtság időtartama általában valamivel hosszabb, mint az izomnövekedésé, így a regenerálódás, nem pedig az izomnövekedés megszűnése a legtöbb edzéssűrűséget korlátozó tényező. A legtöbb edzésenkénti MEV-MRV közötti edzésmennyiség esetében a fáradtság egy-négy napig tart, amíg helyreáll a korábbi teljesítmény vagy fokozódik, bár ez nagymértékben függ az izomtól és a szóban forgó konkrét gyakorlatoktól.

Hogyan állapíthatod meg, hogy milyen edzésgyakoriság a megfelelő számodra? Kezdheted úgy, hogy a hátedzést alkalmankénti MEV sorozatszámmal indítod. Minden edzés után figyeld magad, hogy az izomláz/diszkomfort csillapodott-e, és mikor érzed úgy, hogy pszichológiailag is eléggé felépültél egy újabb megterhelő edzéshez. Ha készen állsz – de nem később – ismét edzd meg a hátad, csak valamivel nagyobb volumennel, mint a MEV (az RP Set Progression Algorithm segítségével, amelyre itt hivatkozhat). Ha az adott idő alatt sikerül regenrálódni, akkor hajrá ezzel a gyakorisággal edzd meg újra és újra a hátad. Ha azt vennéd észre, hogy több időre van szükséged a felépüléshez, adj hozzá egy napot a két edzés közötti pihenőkhöz. Ha gyorsabban regenerálódsz, mint gondoltad volna, edz egy kicsit gyakrabban. Egy ilyen korrekciókkal töltött mezociklust követően lesz egy durva, de nagyon jó közelítésed a jövőbeni programok átlagos hát-edzés gyakoriságához. Valójában ha edzéssűrűséged nem csak az izomnövekedési reakcióidhoz igazodik, hanem figyelembe veszi a regenerációd is, biztos lehetsz, hogy közel áll az optimálishoz. Igazából ez az elsődleges változó, amely meg kell határozza a gyakoriságot.

Annak érdekében, hogy legyen valamilyen elképzelésed mire számíts, hol is kezdd, a legtöbben annyi idő altt épülünk fel egy kiadós hátedzésből, amely heti 2-4 edzést tesz lehetővé MEV-MRV közötti volumen mellett. Azonban csak a magadon végzett kísérletekkel tudod megmondani, hogy ebben a tartományban mi működik neked a legjobban. Ne feledd, hogy mindaddig, amíg regenerálódsz az edzésre (vagyis, képes vagy a normál vagy annál magasabb szintű teljesítményre), az edzés jobb ötlet, mint az edzésre várni, mert a magasabb edzésgyakoriságú programok, bizonyítottan több izomnövekedést generálnak, legalábbis rövid távon, mint a feleslegesen ritkábbak.

Az edzés gyakoriságának fokozása érdekében váltogathatod a fókuszterületeket, és a gyakorlat variációkat az egymást követő hátedzések között. Például edzhetsz az egyik napon többnyire vízszintes húzásokat és nagyon kevés függőleges húzást, a következő hátnapon többnyire függőleges húzásokat és nagyon kevés vízszintest. Így lehetővé teszed, hogy hol a vízszintes húzásokat végző izmok hol a függőleges húzásokat végzők pihenjenek kicsit többet a két hátedzés között, így egy héten még mindig elég sok szettet tudsz végezni, ami valószínűleg nagyobb növekedést jelent. Mivel a különböző gyakorlatok kissé eltérő motoros egységeket dolgoztatnak, a gyakorlatok speciális váltogatása is bölcs lépés, különösen magasabb edzéssűrüség esetén. Például, ha egyik nap húzodzkodsz felső fogással, másik nap a gépes lehúzást csinálhatod alsó vagy párhuzamos fogással stb. Ezek a kissé eltérő gyakorlatok és mozgásminták váltogatása által elkerülhető az izmok és a kötőszövetek nagyon kicsi és specifikus részeinek ismételt terhelése, ami csökkentheti a krónikus sérülések kockázatának való kitettséget.

PERIODIZÁLÁS

Van néhány releváns időlépték a periodizálásban:

  • Az ismétlés (1-9 másodperc)
  • A sorozat (5-30 ismétlés)
  • A gyakorlat (1-5 sorozat)
  • Az edzés (2-6 gyakorlat)
  • A nap (0-2 edzés)
  • A mikrociklus (általában egy edzéshét)
  • A mezociklus (3-12 hét)
  • A blokk (1-4 mezociklus)
  • A makrociklus (1-4 blokk)

Ezen időléptékek főbb részleteit már bemutattuk, ezért ebben a szakaszban arra összpontosítunk, hogy hogyan lehet manipulálni az edzést egy tipikus mezocikluson és egy edzésblokkon keresztül.

A mezociklus két fázisból áll: az akkumulációs fázisból és a visszavételi vagy terhelés elvétel fázisából. A felhalmozási szakasz addig tart, amíg eléri a szisztémás MRV-t, aminek – mivel a fáradtság felhalmozódik a MEV + edzésben – valamikor meg kell történnie. A nagyon jó regenerációs képességekkel rendelkező kezdők számára akár 12 hétig is eltarthat az egyre megterhelőbb edzés mellett a szisztémás MRV elérése az, amikor a terheléselvétel szükségessé válik. Nagyon előrehaladott sportolóknál, akiknek nagyon erős, nagy és volumenálló izmaik vannak, a szisztémás MRV eléréséhez 3-4 hét terhelés halmozódás is elég lehet és vissza kell venni. Az visszavételi fázis célja, hogy csökkentse a akkumulációs szakaszban felhalmozódott fáradtságot és általában csak egy hétig tart (egy mikrociklus).

Amikor elkezded a mezociklust, akkor valószínűleg a MEV-nél vagy annak közelében kell elkezdeni edzeni az összes fejleszteni szánt izomcsoportot, ennek okai részletesen ismertetésre kerültek edzésmennyiségről szóló könyvünkben. Hétről hétre változtathatod a munka sorozatok számát, a A HIPERTRÓFIA-EDZÉS VOLUMEN MÉRFÖLDKÖVEI című cikkben részletezett módon. Törekedni kell arra, hogy hétről hétre stabil maradjon az ismétlések száma, miközben a sorozatonkénti RIR (Repetition In Reserve – azaz a sorozatban maradt ismétlések száma) a kezdeti 3-4-ről a ciklus utolsó hetére egészen 0-ig csökkenjen. Természetesen a 0 olyan gyakorlatokra vonatkozik amelyekben nem fenyeget az, hogy rád esik a rúd, ahol igen, ott inkább maradjon benne egy ismétlés. Az ismétlésszámok stabilan tartását úgy érjük el, hogy a gyakorlatban használt súlyt emeljük a kívánt RIR eléréséhez. Az, hogy mekkora súlyt kell hozzáadni, az önismeret és jó becslés kérdése. A súlynak elégnek kell lennie ahhoz, hogy elérjük a megcélzott RIR-t nagyjából azonos ismétlésszám mellett, mint a megelőző héten.
Például, ha a múlt héten 45 kilóval csináltál 10 ismétlést az első gyakorlatban 2 RIR-el, mennyit kell hozzáadni a következő héten, hogy ismét 10 ismétlés legyen, de 1 RIR-rel?
Nos, azt gondolod, hogy a 1,25 kg hozzáadása túl kevés lenne, és ezzel simán 11 ismétlés lenne 1 RIR-nél, de 5 kg hozzáadásánál már szükség lenne arra, hogy 0 RIR-ig azaz bukásig menj a 10 ismétlésért, valószínűleg inkább a 2,5 kilós emelés lesz a legjobb választás. Ha nagyon gyorsan fejlődsz egy gyakorlatban, akkor könnyen lehet, hogy itt vagy ott lesz néhány hét, ahol bár kissé emelted a súlyt, a RIR nem csökken. Előfordulhat, hogy a múlt héten 8 ismétlés ment 45 kilóval 3 RIR-nél, majd ezen a héten ismét megismételted a 8 ismétlést 3 RIR-en de már 47,5-el! Ez jó dolog, sok ilyen héttel húzhatják ki a kezdők, néha akár 12 hetig a felhalmozódási fázist. Mivel a túl korán elért bukás SOKKAL ROSSZABB, mint egy kicsit lassabban eljutni odáig, azt javasoljuk, hogy mindig legyünk konzervatívak a súly növelésénél.

Ha nem tudsz reálisan hozzáadni a súlyhoz, hozzáadhatsz ismétléseket. Ez akkor fordulhat elő, ha például egyik héten a 12 kilós súlyzókat használod, majd a következő héten a 15-ös lenne a következő lépés, de ez rendesen odavágna a ismétlésszámoknak. Csak ne feledd, hogy maradj a tervezett ismétléstartományon belül. Ha 5 ismétlésekkel indulsz, akkor max 10-ig adj hozzá ismétlést, mert különben kilépnél az 5-10 tartományból, és akkor már az edzésprogram nem a tervek szerint teljesül. Ha az ismétlések hozzáadásával kezdesz kifutni az adott tartományból, akkor adj hozzá súlyt, hogy visszakerülj a tartományba, még akkor is, ha csak nagy lépés lehetséges és egészen a tartomány aljára visz. Igen, ez könnyen azt jelentheti, hogy a múlt héten 20-at húztál az első szettben 20 kilós súlyzókkal de ezen a héten csak 10 ismétlés lesz 25 kilósokkal ugyanazon vagy egy kevesebb RIR mellett, de ebben az esetben ez megfelelő edzés!

Miután legalább két egymást követő edzésen nem tudod elérni a korábbi ismétlésszámot egy adott izomcsoportnál, valószínűleg elérted a helyi MRV-t és bölcs lenne csökkenteni az edzés mennyiségét. Javaslatunk, hogy a következő alkalommal a tervezett munkasorozatok felével, a tervezett ismétlések felével és a terhelés felével alkalmazzunk terhelés elvételt. Az ezt követő edzésen kezd újra a terhelés fokozását, de most a mikrociklusonkénti sorozatok száma legyen félúton, aközött ahol elindítottad a mezocilust és a megtapasztalt MRV sorozat szám között és a RIR értéke körülbelül 2 legyen. Így például, ha 10 ismétlést értél el 45 kilóval a legutóbbi edzés első sorozatában (összesen 6 sorozat az adott izomcsoportra az edzésen), míg az előző héten 12 ismétlés ment 42,5-be, a következő edzés legyen 3 sorozat kb. 5 ismétlés 22 kilóval. Aztán a következő héten folytatsd 47,5-el, a cél 2 RIR és összesen 4 sorozat végrehajtésa, mert a mezociklust 2 szettel kezdted, és a 4 félúton van 2 és 6 szett között. Ezután folytasd a szokásos edzést egészen addig, amíg meg nem éred el újra az MRV-t.

A szisztémás MRV az, amikor olyan keményen edzel, hogy már semmi kedved a következő alkalomhoz, az alvás minősége csökken, az étvágy csökken, és egyre inkább kerülget valami betegségszerűség. Ez akkor fordul elő, amikor szinte az összes izom körülbelül egyszerre kezdi elérni a helyi MRV-ket. Amint ez megtörténik (és legyél őszinte magaddal, amikor megtörténik), hagyd abba a felhalmozási fázist, és kezdd el a terhelés elvételt.

A terhelés elvétel sokféleképpen történhet, de azt javasoljuk, hogy egész héten dolgozzunk a MEV sorozatszámunkkal. A terhelés a hét első felében egyezzen meg az 1. hét terhelésével és a második felében ennek a fele legyen. Az ismétlésekszáma nagyjából az összes sorozatban legyen fele az 1. hétben alkalmazottnak. Ez egy NAGYON KÖNNYŰ hét lesz, de ez teszi lehetővé a feltöltődést, ami a lényeg, hiszen a kemény edzés nem csökkenti a fáradtságot! Ha jól csinálod, felfrissülsz és a hét végére már alig várod az újabb kemény edzést.

Ezek a mezociklus alatti periodizálás alapjai. Az edzésblokk mezociklusok sorozata, amelyek egy adott célból vannak összefűzve. Például egy izomgyarapodási blokk lehet 3 mezociklus, egyenként 6 héten keresztül, mind a 18 héten át a súlygyarapodás a cél, vagy egy zsírvesztés blokk lehet 2 mezociklus, egyenként 5 hétig, amely alatt a cél a fogyás a tíz héten keresztül.

Bár potenciálisan minden edzésváltozót megváltoztathatunk egy edzésblokkban, a gyakoriság, az gyakorlatválasztás és a terhelés mindenképpen kiemelendő.

Gyakoriság Periodizálás

Amikor elkezdesz egy edzésblokkot, a MEV-értéke nagyon alacsony, és a heti MRV-értéke is. Így a teljes edzésmennyiséget viszonylag könnyű alacsonyabb frekvenciákban végezni, például izomcsoportonként hetente kétszer. Az edzés előrehaladtával és a következő mezo megkezdésével nemcsak az alkalmankénti MEV-k, hanem a heti MRV-k is emelkednek, ami megnehezíti az összes edzésmunka beillesztését abba a két alkalomba. Emellett mostanra már eléggé megszokta a test a gyakorlatokat, és az edzések közötti felépülés sokkal gyorsabban megy végbe, ami lehetővé teszi, hogy egy magasabb frekvenciájú mikrociklus sem irreális. Ezen a ponton kissé megnövelheted a frekvenciáját, például átlagosan izomcsoportonként olyan heti 3 alkalomra. Az utolsó egy-két mezoban a munkamenetenkénti MEV-értéke nagyon magas, a heti MRV-értéke pedig még magasabb. A legnagyobb fejlődés elérése érdekében ajánlott egy újabb ugrás a frekvenciában, és izomcsoportonként akár heti 4 edzésre és néha talán még magasabbra is.

Sajnos a szuper magas frekvenciák több okból sem biztos, hogy a legfenntarthatóbb. Először is, az izmok gyorsabban gyógyulnak, mint a kötőszövetek, és ha nagyon nagy gyakorisággal edzel, akkor a kötőszövet regenerálódása néha lemarad az izomokétól, ami változatlanul sérülésekhez vezethet. Másodsorban, a puszta heti volumen, amelyet a magasabb frekvencia lehetővé tesz, annyi olyan fáradtságfelhalmozódást okozhat, hogy egy vagy két mezociklusnál hosszabb ideig nem fenntartható. Így egy-két extramagas frekvenciás mezociklus után ajánlott befejezni az edzésblokkot, és csökkenteni a felhalmozott nagyon magas fáradtságszintet, részben azzal, hogy bármilyen más fázist kezdesz, mindenképpen alacsonyabb frekvenciákon kezd.

A gyakorlatválasztás periodizálása

Alapesetben a gyakorlatválasztási kérdésekben kövesd, a fentebb olvasható variációs szakaszban lévő irányelveket. De amikor a mezociklusról mezocilusra kuszik feljebb a gyakoriság és a munkasorozatok száma, meg kell fontolni az újabb gyakorlatok hozzáadását. Igen, egy héten belül néhányszor megismételhetsz gyakorlatokat, különböző terhelésekkel, de azt javasoljuk, hogy ezt körültekintően tedd amikor új edzésalkalmakat vezetsz be a frekvencia növeléseként akkor adj hozzá új gyakorlatokat, Mondjuk kezd egy gyakorlattal hétfőn, és csütörtökön egy másik gyakorlattal a heti 2 edzéses mezo-ban, de amikor váltasz heti 3-ra, akkor lehet, hogy pénteken hozzá kell adnod egy új gyakorlatot, megtartva a hétfői gyakorlatot és a csütörtöki gyakorlatot áthelyezve szerdára. Mivel a fáradtság és az izületi terhelés növekszik a blokk minden egyes mezociklusában, javasoljuk, hogy a szisztémásan kevéssé terhelő gyakorlatok alkalmazását. Például megfontollandó néhány sorozat lehúzás hozzáadása azon a pénteki harmadik edzésen, de mondjuk egy újabb döntött törzsű evezés hozzáadása a már túlzás lehet egy egész heti fárasztó hátedzés után. Igen, lehetne akár menet közben is nagyon nehéz mozulatokat hozzá adni, de nem javasoljuk. Alapvetően a blokk első mezociklusaibanaz alapgyakorlatokat, a nagy igénybevétellel járó mozdulatokkal inditunk, mint például a rudas evezés és a terhelt húzodzkodások, később amikor gyakorisága sürüsödik az edzésblokkban előre haladva akkor adjuk hozzá a lehúzásokat, gépes evezéseket és más hasonló, kevésbé fárasztó gyakorlatokat.

Terhelés periodizáció

Bármelyik gyakorlatot is viszed tovább az egyik mezociklusból a másikba, ugyanolyan ismétlési tartományban kell elvégezni, mint az legutóbbiban. Például, ha legutóbb az első sorozatban 5-10 ismétlési tartományban végezted a rudas evezést, akkor a következő mezóban folytatni kell a terhelés emelését, hogy ugyanabban az ismétlés tartományban maradjon. Ez gyakran csak minimális súly hozzáadását jelenti, néha kicsit könnyíteni kell, hogy hasonló ismétlésszámokat kapjunk 3-4 RIR-nél az első héten. De az egyes mezókban hozzáadott új gyakorlatokhoz, amint a frekvencia növekszik, javasoljuk, hogy a nehéz (5-10) tartomány helyett a mérsékelt (10-20) és a könnyű (20-30) ismétlés tartományokban gondolkozzunk. Ennek az ajánlásnak két oka van. Először is, ahogy halmozódik fáradtság és az elhasználódás, további nehéz (5-10 ismétlés) gyakorlat hozzáadása jelentősen megnövelheti a sérülések kockázatát, különösen most, amikor arra kényszerítjük a testet, hogy ilyen nagy terhelések mellett még kevesebb idő alatt regenerálódjon a sűrűbb edzések miatt. Másodszor, úgy tűnik, hogy a nagyon magas ismétlésszámú (20-30) edzés erőteljes növekedést eredményez egy-két mezo után, részben azért, mert a test gyorsan alkalmazkodik a metabolitok puffereléséhez, de hosszútávon már nem működik jól. Ezért érdemes egy blokk első mezojában a nehezebb edzésekkel kezdeni, majd megtartani az összes hátralévő ciklusra és az új edzésnapokkal könnyebb edzéseket hozzáadni, amit a kevésbé fárasztó gyakorlatok kiválasztásával párosítunk. Íme egy példa arra, hogy ez hogyan nézhet ki a hátedzés esetén:

Miután végigcsináltál egy teljes edzésblokkot, ajánljuk egy alacsony frekvenciájú (heti 2x) mezociklust MV-n, többnyire 5-10 ismétlési tartományban és nagy összetett gyakorlatokkal, hogy újra érzékennyé tegyük az izmokat a nagyobb volumenre és a növekedésre. Ez a mezo körülbelül egy hónapot vehet igénybe, és hasznos lehet egy alap fenntartó étkezéssel párosítani, hogy csökkenjen a diétás kimerültség, amelyet a korábbi kemény diéták okozhatnak. Ha nincs komoly diétás fáradtság, elég lehet kb. 2 hét aktív pihenés is (néha akár egy is, ha az utolsó meso után visszavételt is számbavesszük), ahol minden izomra heti egyszer edzel, nagyjából 2 sorozatttal izmonként edzésenként, és olyan súlyokkal, amelyek a valós 5-10 ismétléses súlyoknak csak 50% -át teszik ki, de szettenként csak 5-10 ismétléssel végezzük őket. Ez a rendkívül könnyű edzés felkészíthet egy újabb teljes edzésblokkra, sőt akár egy edzés nélküli hétre is lecserélhető, ha akkora a felhalmozott fáradtság. Miután eltöltötted ezt a kellemes kis időt, valószínűleg készen állsz arra, hogy lenyomj egy újabb edzésblokkot!

EDZÉS MÓDOZATOK

Egyenes sorozatok

Az egyenes sorozatok 0-4 RIR-re végrehajtott sorozatok, elegendő pihenőidővel mind a 4 korlátozó tényező helyreállításához (a részletekért lásd a pihenőidőt című részt fentebb).

Mivel a hát edzés leginkább nagy amplitúdójú, nagy izomtömeget mozgató, összetett gyakorlatokból áll, ideális az egyenes sorozatokhoz, amely a hát edzés túlnyomó része lesz.

Csökkenő sorozatok

A csökkenős orozatok gyakorlatilag egyenes sorozatok, de minden alkalommal kisebb súllyal (általában 10-20% -kal kisebbek), mint az előző sorozatok. A súly csökkentésével megtarthatjuk a minimum 5 ismétlést sorozatonként, és / vagy magas szinten tarthatjuk az agy-izom kapcsolatot, és fenntartjuk a kiválló technikát, hogy továbbra is megfelelő legyen az inger és a fáradtság aránya az adott gyakorlat minden sorozatában.

A csökkenősorozat kiváló eszköz a hát edzésénél, mivel az összetett mozgások, például a húzódzkodásnál és a döntött törzsű evezésnél az ismétlésszám gyorsan csökkenhet, miközben a fáradtság gyorsan nő. Az ilyen gyakorlatoknál a csökkenősorozatok alkalmazásával felfrissíthatjük a technikát és az agy-izom kapcsolatot, miközben több ismétlést tesz lehetővé, és így több időt tölthetsz a tökéletes ismétlésekre összpontosítva.

Kontrollált excentrikus szakaszok és szünetek

Az egyes gyakorlatok koncentrikus, excentrikus és izometrikus fázisa fél másodperctől 3 másodpercig terjedhet és így, optimális közeli hatást gyakorol a hipertrófiára. Bizonyos esetekben az excentrikusok lelassítása és a szünetek beiktatása javíthatja a technikát, az agy-izom kapcsolatot és a gyakorlat biztonságát.

A szüneteltetés nagyszerű ötlet lehet a húzódzkodások és a döntött törzsű evezés alsó végpontján, mind a biztonság növelése, mind a teljesítmény követésének standardizálása érdekében. Számos második csúcs-összehúzódás előnyös lehet különösen a lehúzásnál és más hát-gépeken, amikor a hát közepének nehezen aktiválható izmait célozzák, például az a trapéz alsó felét és a rombuszizmot. Mivel a megterhelt szakasz nagy feszültség alatti nyúlása stimulálja a növekedést, nem minden hátgyakorlatnak kell hosszú csúcsösszehúzódással rendelkeznie, mivel ez masszív terheléscsökkentést igényel a gyakorlat során ezáltal csökkenti a terhelt nyúlás hatását. A hát-mozdulatok többségének csak egy töredék másodperc csúcsösszehúzódásra van szükség, míg néhány kiválasztott mozdulat lehet szándékosan könnyű, hogy lehetővé tegye a hosszabb csúcsösszehúzódás megtartását.

Óriás sorozatok

Az óriási sorozatok megadnak egy bizonyos célsúlyt a gyakorlathoz, az elérendő RIR-tartományt (általában 0–4 RIR), és a teljes ismétlésszám célt annyi sorozatban amennyi szükséges. Mondjuk például a cél 60 teljes ismétlés 45 kilóval annyi sorozatban amennyi szükséges, miközben normál pihenőket tartunk az egyes szettek között. Ez a megközelítés leveheti a hangsúlyt arról, hogy a teljesítményünk megegyezzen vagy meghaladja a múlt héten beállított ismétléseket, ezáltal szuperül összpontosíthatunk a technikára és az agy-izom kapcsolatra, javítva mindkettőt. Eképpen többet hozhatunk ki az olyan gyakorlatokkal történő edzésből amelyek komoly technikát és koncentrációt igényelhetnek. Ha szuper precízen szeretnéd kiszámítani a volumen mérföldkövek sorozatait, akkor azt javasoljuk, hogy az óriási sorozatokat a végrahajtáshoz szükséges sorozatok 2/3-val számold be, úgy, hogy ha összesen 6 sorozatott hajtottál végre az ismétléscél eléréséhez, akkor azt 4 sorozatnak tekinthetjük a stimulus és a fáradtság szempontjából. Ez a redukció azért van, mert nagyobb hangsúlyt fektetve a technikára és az agy-izom kapcsolatra és nem a lehető legtöbb ismétlés megsajtolására szettenként, az óriás sorozatok valószínűleg nem okoznak akkora fáradtságot, mint az egyenes sorozatok.

Az óriás sorozatok kiváló eszközök lehetnek azoknak az egyéneknek, akiknek nincs agy-izom kapcsolata a hátukkal, ami nagyon gyakori, különösen olyan gyakorlatoknál, mint a lehúzás és a gépes evezés, egyszerűen nem érdemes csaló ismétléseket végezni, mert valószínű, hogy a többi összetett és nagy terhelésű gyakorlattal is azt csinálod, például húzódzkodással és szabad súlyos evezésekkell. A lehúzásnál és gépes evezéseknél az óriás sorozatok nagyszerűek lehetnek ha minden egyes ismétlés végrehajtását maximális agy-izom és technikai összpontosítással csináljuk és hagyjuk, hogy az ismétlések összeadódjanak a végén, szemben az egyes sorozatok egy bizonyos szintig tolásával félúton megfeledkezve agy-izom kapcsolatról. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen gyakorlatokhoz mindig óriás sorozatokra van szükség de néha hasznukra válhatnak.

Myoreps

A myoreps abban hasonlít az egyenes sorozatokra, hogy a sorozat megkezdése előtt ki kell pipálnunk a pihenő idő bekezdésben ismertetett 4 kérdést. Azonban van két jelentős különbség köztük. Először is, míg az első szett általában 10-20 ismétlés (0-2 RIR) között van, a következő és a többi szett esetén csak annyi ideig pihenünk, hogy 5-10 ismétlés sikerüljön. Ennek célja, hogy maximalizálja a hatékony (bukás közeli) ismétlések és az összes ismétlés arányát a több sorozaton keresztül. Másodszor, ahhoz, hogy ezek az egymást követő sorozatok a legmagasabb számú hatásos ismétlést tartalmazzák, a lokális regenerációs tényezőnek (magának az izomnak) kell a korlátozó tényezőnek lennie, hogy az egymást követő sorozatokat ne az idegrendszer, a tüdő és más izmok korlátozzák, ezáltal lehetővé téve azt, hogy az utolsó ismétlések a leggyorsabb és leginkább növekedésre hajlamos motoros egységeket aktiválják és feszítsék meg. Ahhoz, hogy ez megvalosuljon, a myoreps esetében csak a szinergisták korlátozása nélküli izolációs gyakorlatok megfelelőek. Ha szuper pontos akarsz lenni a volumen számlálásban, javasoljuk, hogy a myoreps sorozatokat egyenessorozatokként vedd számításba. Noha kevesebb ismétlésünk van, arányaiban több ismétlés van közelebb a bukáshoz ezáltal ugyanolyan fárasztóak.

A myoreps technika korlátozottan alkalmazható a hát esetén, mert gyorsan és nagyon hamar fáraszt ez túlságosan megzavarhatja az agy-izom kapcsolatot. Ezenkívül a legtöbb hátgyakorlat túl összetett és túlzottan szinergista-függő ahhoz, hogy megfeleljen a fenti követelmenyéknek. Esetleg az egyenes karú lehúzás és pullover esetén kiprobálható, de nagyon figyelni kell a technikára és az agy-izom kapcsolatra.

Vetkőző sorozatok

A vetkőző sorozatok pontosan olyanok, mint a myoreps, de még annál is rövidebb pihenőidőkkel, mert a súly átlagosan 10-20% -kal csökken az egyes sorozatok között. A hatás nagyon hasonló. A vetkőző sorozatok előnye az időmegtakarítás, és a hátrányuk az myoreps-el szemben, hogy a súly csökkenése ronthatja az agy-izom kapcsolatot a feszültségérzékelés csökkenése miatt. Ha szuper pontos akarsz lenni a volumen számlálásban, javasoljuk, hogy minden sorozatot számolj. Noha kevesebb összismétlésük és fokozatosan csökken a terhelésünk, gyakran közelebb kerülünk az izombukáshoz, olyan gyors és fájdalmas az ismétlődés, hogy ugyanolyan fárasztó mintha ugyanannyi egyenes sorozatokat végeznénk.

A vetkőző sorozatok ritkán alkalmasak a hát edzésére, először is azért, mert a myoreps minden hátrányával rendelkeznek, és a myoreps sem tulzottan alkalmasak a hát izmaihoz. Másodszor, amikor súlyokon nagy mértékben csökkentünk néhány szett után, az agy-izom kapcsolat nehezen érzékelhető a nagyon könnyű súlyokkal és a nagy fáradtság mellett. Ez különösen igaz a hátra, ami már alapban is kihívás az agy-izom kapcsolat tekintetében. A legtöbb ember, aki megpróbálja a technikát alkalmazni, mondjuk gépes evezés esetén, végül csak „valamivel húz”, ez nagyon elfárasztja az alkar feszítőit, a hát komolyabb stimulusa nélkül.

Előfárasztásos szuperszettek

Ezek a szuperszettek egy adott izomcsoport izolációs gyakorlatával kezdődnek, és miután elértük a 0-2 RIR-t utána pihenés nélkül, egy összetett gyakorlattal zárulnak, amely főként a célizot dolgoztatja megl. Az izolációs gyakorlat miatt a helyikifáradás lehetővé teszi, hogy a célizom legyen a korlátozó tényező a következő összetett gyakorlatnál, és lehetővé teszi, hogy több hatásosabb ismétlést végezzünk, mint egyébként, ha az adott öszetett gyakorlatot frissen végeznénk. Minden két gyakorlatos szuperszett után pihenőt tartunk, amíg készenállunk a következő szuperszettre. A sorozat-volumen pontos számlálásához, javasoljuk, hogy az előfárasztásos szuperszetteket 1,5-szeresen számold. Ennek oka, hogy a szett második részében végzett összetett gyakorlatot (erősen) korlátozza az előre kimerített célizom, és ez korántsem olyan fárasztó, különösen rendszerszinten, mint ha frissen végeznék.

Az előfárasztást a háton úgy végezhető például, hogy egyenes karú lehúzásokat vagy áthúzásokat végzünk a lehúzások előtt. Rendszerszinten gondolkodva úgy tűnik, hogy a hát nem a legtermékenyebb talaj az előfárasztásos szuperszettek használatához, a több más izom sokkal alkalmassabb rá.

Példa program:

Letölthető excel táblázat itt

Lábjegyzet:
Deadlift és a merevlábas felhúzás segíthet egy masszívabb hát építésében. A felhúzásokat a farizomra vonatkozó edzéstippekben részletezzük.