A neurológiai profilod pontosan megmondja, hogyan kellene edzeni
by Christian Thibaudeau | 05/24/17

Az eredeti cikket itt éritek el a T-Nation oldalán

1. rész – NONSTOP NATURÁL FEJLŐDÉS: A NEURO TIPIZÁLÁS RENDSZERE
2. rész – A NATURÁL FEJLŐDÉS FELSZABADÍTÁSA: NEURO TÍPUS 1
3. rész – DUPLÁZD MEG A NATURÁL FEJLŐDÉST: NEURO TÍPUS 2
4. rész – SOHA VÉGET NEM ÉRŐ NATURÁL FEJLŐDÉS: NEURO TÍPUS 3
5. rész – A NEURO TÍPUS EDZÉSEK

A sorozat 1. része bemutatta a neurológiai tipizálást. Röviden, három neurotranszmitter (dopamin, szerotonin és noradrenalin) kiindulási szintje erőteljesen befolyásolja személyiségünket, és emellett meghatározza, hogyan kellene edzeni és táplálkozni a legjobb eredmény elérése érdekében. A 2. rész az első neuroprofilt fedi le: az újdonságkeresőt.

Most nézzük meg az ajánlott edzés és táplálkozás megközelítését a 2. típus, a jutalomfüggő számára. Ez a neurotípus mindenféle jutalmat keres a noradrenalin szintjének növelésére – a társadalmi elismeréstől, a mások segítésén át, a kisebb-nagyobb célok eléréséig.

Optimális edzés a 2. típusnak

1 – Edzés előkészítése

A 2. típusú sportolóknak kompetensnek kell érezniük magukat. Technikai szempontból elkapni a ritmust és érezni a megfelelő izmokat, amelyek a munkát végzik. Ezért fontos nagy hangsúlyt fektetni a nap fő mozgásmintájának gyakorlására az edzés előkészítése során.

Ez azt jelentheti, hogy sok gyakorló / felkészítő szettet kell elvégezni a fő gyakorlat munkasorozatainak elvégzése előtt. Ez azt is jelentheti, hogy perifériás aktiváló munkát végez a főgyakorlat egy fontos izma számára, például a farizmok aktiválását a guggolás előtt. Ennek a típusnak nem kell ugyanolyan hangsúlyt fektetnie a myofascialis felszabadításra (hengerzés) és a dinamikus nyújtásra, mint más típusoknak.

A nagy gyakorlatokhoz való felvezetéssel ne pazaroljanak túl sok energiát, mert (tudat alatt) el fogják hinni, hogy a fáradtság miatt csökkenni fog a teljesítményük – ez árt a motivációjuknak.
Ennek a típusnak két lehetősége van a bemelegítésére a nagy gyakorlatokhoz:

Lehetőség 1.
Használjon 1,5: 1 arányú előkészítő sorozatokat, de ezekben kevesebb ismétlést végezzen, mint a munkasorozatok (pl. 5 helyett 8, 3 helyett 5, 1 helyett 3 stb.) Például:

Felvezető szettek:

0. sorozat: Üres rúd x 10 ismétlés

1.sorozat: 60 x 5

2.sorozat: 75 x 5

3.sorozat: 85 x 5

4.sorozat: 95 x 5

5.sorozat: 105 x 5

6.sorozat: 115 x 5

Munkasorozatok:

7.sorozat: 115 x 8

8.sorozat: 115 x 8

9.sorozat: 115 x 8

10.sorozat: 115 x 8

Lehetőség 2.

A munkasorozatok előtt végezzen kevesebb felvezető sorozatot, 1: 1 arányban és ugyanannyi ismétléssel, mint a munkasorozatokhoz. Például:

Felvezető szettek:

0. sorozat: Üres rúd x 10
   
1. sorozat: 60 x 8
   
2. sorozat: 85 x 8
   
3. sorozat: 95 x 8
   
4. sorozat: 105 x 8
   
   Munkasorozatok:
   
5. sorozat: 115 x 8
   
6. sorozat: 115 x 8
   
7. sorozat: 115 x 8
   
8. sorozat: 115 x 8
   
   Mindkét esetben az ismétlések ne legyenek túl robbanékonyak. Amire szüksége van ennek a típusnak, az az agy-izom kapcsolat és a tökéletes kivitelezés. Felkészültnek kell érezniük magukat. Legjobb a lassú excentrikus (a mozgás negatív fázisa) és a gyorsabb, de kontrollált koncentrikus (a mozgás emelési/pozitív fázisa)ismétlés.

2 – Edzés variáció

Ennek a neurotípusnak szüksége van variációra, de nem annyira, mint az 1. típusnak. A változás előtt látniuk kell, hogy fejlődnek egy gyakorlatban. Ha két hét múlva változtatunk, túl korai lehet számukra, mivel még nem látszik a fejlődés. Ez leginkább a nagy öszetett gyakorlatokra igaz. Ne feledd, a fejlődés jó érzéssel tölti el őket és növeli a motivációt.

A nagyobb gyakorlatoknak legalább 4 hétig, de inkább 6 hétig ugyanannak kell maradniuk, míg az egyszerű, izolációs gyakorlatok gyakrabban cserélhetőek. Úgy kell érezniük, hogy technikájuk stabil. A túl gyakori változtatás csökkentheti a motivációjukat, mert soha nem érzik úgy, hogy megfelelően elsajátítottak volna egy gyakorlatot.

A nagy gyakorlatokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb de-motivátor, ha nem képes megfelelően végrehajtani egy gyakorlatot. Egy nemrégiben megismert gyakorlat lecserélése olyanra, amellyel küzdeni kell még, megöli a motivációt.

Az izolációs munkában a 2-es típus számára a leginkább lehangoló az, ha nem érzi a megfelelő izomban a munkát. Ne habozzon megváltoztatni egy gyakorlatot, ha nem jó az agy-izom kapcsolat.

Ha edző vagy és valamit megváltoztatsz a programban, mindenképpen pozitív módon add elő. Ha azt mondjuk: „A tarkón guggolás helyett egy serleg-guggolásra váltunk, mert nem vagy képes megfelelően guggolni”, ez le fogja törni a lelkesedésüket.

3 – Edzés gyakorisága és felosztása

Ez a neurotípus jobban teljesít egy uniformizált edzésnapon – egyetlen mozgásmintát vagy egyetlen izomcsoportot edzve. Ha csak egy dologra összpontosíthatnak, akkor érzik magukat igazán felkészültnek és helyileg nagyobb lesz a bedurranás is. Mindkét dolog pozitív visszacsatolást nyújt számukra.

Jól tolerálják a magasabb frekvenciát. Valójában ez jó érzéssel tölti el őket a noradrenalin-termelés növekedése miatt. Tehát heti 5-6 edzésen kell részt venniük. Ez háromféleképpen osztható fel:

Mozgásminták szerint felosztva

1. nap: Guggolás és kiegészítői
2. nap: Fekvenyomás és kiegészítői
3. nap: Pihenőnap
4. nap: Deadlift és kiegészítői
5. nap: Nyomás és kiegészítői
6. nap: Húzások
7. nap: Pihenőnap

Izomcsoportok szerint felosztva

1. nap: Térdfeszítők (közkeletűen és tévesen: Combfeszítők)
2. nap: Mell és delták
3. nap: Pihenőnap
4. nap: Hát
5. nap: Térdhajlítók (közkeletűen és tévesen: Combhajlítók)
6. nap: Karok
7. nap: Pihenőnap

Pull-Push-Legs felosztás

1. nap: Húzó izmok
2. nap: Nyomó izmok
3. nap: Lábak
4. nap: Pihenőnap
   Ismétlés
   Ennek a típusnak a legrosszabb a rossz edzés. Mint ilyen, az elégtelen pihenés, amely az edzésteljesítmény romlásához vezet, megöli motivációjukat.

4 – Edzés volumen

Ennek a neurotípusnak az a veszélye, hogy könnyen ingerfüggőkké válhatnak: ők azok, akik mindig többet akarnak csinálni, mind a nagyobb noradrenalin-löket megszerzéséért, mind mások tiszteletének kivívásáért. Az a veszély fenyegeti őket, hogy aláássák a fejlődésüket azzal, hogy arra büszkék, hogy mennyit csinálnak, nem pedig arra, hogy mennyit fejlődnek.

Ennek oka mind fiziológiai, mind pszichológiai tényezők: a noradrenalin megugrása és a mások lenyűgözésének vagy a tisztelet kivívásának vágya. Önbecsülési problémáik is lehetnek, és fizikumukat egy eszkönek látják az önbecsülés növeléséhez. Tehát nagy nyomást gyakorolnak magukra az edzőteremben, különösen, ha zsúfolt, ami felesleges kortizol termelést eredményezhet.

Elegendő volumenre van szükségük ahhoz, hogy rendesen bedurranjank és fáradtságot érezzenek az edzés végén. De a túl nagy volumen megnehezíti számukra a fejlődést a túlzott kortizoltermelés miatt. A 75-90 percig tartó edzések, összesen 20-25 szettel egy edzésen, jó kiindulópont.

5 – Edzés intenzitása

A 2. típus jól kell érezze magát az edzéstől. Ez azt jelenti, hogy be kell durrani, vagy meglehetősen nehéz munkát végezünk szolid technikával. Általában jobban reagálnak a hagyományosabb testépítő módszerekre és technikákra, az agy-izom kapcsolatra összpontosítva.

Edzhetnek az erőért, és egészen jók lehetnek benne. Ne felejtsük el, hogy lenyűgözni akarnak másokat. De nagy nyomást gyakorolnak magukra a nagyobb teljesítmény érdekében, ami sérülésekhez vagy alacsonyabb fejlődési sebességhez vezethet a magasabb kortizol felszabadulás miatt. (Egyébként ők szokták eltúlozni, hogy mire képesek) Abszolút szeretnének jól kinézni, ezért a nehéz egy ismétlések és „versenyüzemmódba” kényszerítés nagyban növeli a sérülések kockázatát.

A hipertrófiás munkához jobban járnak a középes ismétléstartománnyal, 6-12. Ez adja az intenzív intramuszkuláris feszülést és a bedurranás legjobb kombinációját, így ez lesz a legjövedelmezőbb.

Erőmunkához 3-5 ismétléshez kell ragaszkodniuk. Akár néha végezhetnek duplákat is, de távol kell maradniuk az egy ismétlésektől (tiszta maximális erőfeszítés), mert tudat alatt ezt tesztként élik meg, és ez megnöveli a kortizoljukat. Ezek a típusok kétszer vagy háromszor akkora mentális stresszt genrálnak az egy ismétlésekkel, mint a triplákkal.

6 – Eszközök, módszerek és stratégiák

Ez a neurotípus inkább az eszközöket, módszereket és stratégiákat változtatja előszeretettel, nem pedig a gyakorlatokat. Ez különösen igaz, ha a nagy alapgyakorlatokról van szó. Ha nem érzi magát hatékonynak egy gyakorlatban, akkor az valóban csökkenti a motivációjukat. A nagy gyakorlatok túl gyakran történő cseréje sértheti az edzés iránti hajlandóságukat és az edzés során elért eredményeket.

Az izomtömeg növelésében jobban teljesítenek lassabb tempókkal, ideértve az izometrikus tartásokat, részleges ismétléseket adva a sorozat végéhez, és olyan módszerekhez, mint a vetkőző sorozatok és a rest / pause. Jól reagálnak mindenre, ami nagyobb bedurranást eredményez.

Furcsa módon jól reagálnak olyan robbanékony gyakorlatokra is, mint Prowler vagy szánkós sprintek, ugrások és dobások. Nagyon jól reagálnak az alacsony képességigényű atlétikai edzésekre. Ez megnöveli noradrenalinjukat, amitől jól érzik magukat. A magasabb képességigényű atlétikai munka (olimpiai súlyemelőfogások vagy tornagyakorlatok) kétélű kard lehet, mert ha nem érzik magukat felkészültnek, az negatív hatással lesz a motivációjukra.

Nagyon jól teljesítenek a szettek közötti rövid pihenő intervallumokkal is. Ez szintén kedvez az adrenalin felszabadulásának. De a nagy gyakorlatok elvégzésénél jobb a hosszabb pihenőidő, hogy elkerüljük az alulteljesítést.

7 – Gyakorlat sorrend

A nagy összetett gyakorlatokat az edzésen először, vagy egy aktiváló gyakorlat után kell elvégezni. Ezáltal ez a neurotípus pozitívabb hangulatba kerül a edzés hátralévő részére.

Mivel jobban teljesítenek, ha az adrenalin magas, és a nagy gyakorlatokban is felkészültnek kell érezniük magukat, rengeteg felvezető szettet kell csinálniuk, mielőtt megkezdenék a napi fő munkaszetteket.

Jól reagálnak a kombinált gyakorlatokra: szuperszettek, komplexek, köredzések, váltakozó sorozatok stb. Nagyon jól teljesítenek a munkamenet fő izmának terheléses nyújtásával is. Ezt az edzés végén kell megtenni.

8 – Progressziós modell

Ennek a típusnak a kulcsa a haladás. Például a blokkperiodizálás vagy a hullámzó periodizálás – ahol minden szakaszban teljesen megváltoztatjuk az edzés típusát – nem működne olyan jól, mint egy lineárisabb megközelítés. Akkor járnak a legjobban, ha csak egy speciális progressziós modellt alkalmaznak a nagy gyakorlatoknál, és inkább a fáradtságon alapuló modellt az izolációs munkához.

A nagy összetett gyakorlatok esetében a kettős progressziós modell a legjobb megközelítés. Ez megkönnyíti számukra a haladást, és kényszerít az állandó terhelés növelésre.

A kettős progressziós modell az, amikor kiválaszt egy ismétlési tartományt, például 6 és 8 között. Ugyanolyan súlyt használsz minden munkasorozathoz. Például 90 kg 4 sorozatban. Csak akkor ad hozzá súlyt, ha az összes munkasorozatot képes úgy elvégezni, hogy a kiválasztott ismétléstartomány felső részén található. Példánkban ez azt jelenti, hogy csak akkor adnának súlyt, ha mind a 4 sorozatban képes 8 ismétlésre kilencvennel. Ha négy sorozat úgy fest, hogy, 8, 8, 7 és 6 ismétlés akkor ugyanaz a súly marad a következő edzésre.

Nem teljesítenek jól a százalékokon alapuló progressziós modellel. Némelyik napon a sorozatok és a tervezett súly túl könnyűek lesznek, és nem érzik úgy, hogy keményen dolgoznak, megölve a motivációt. Más napokon a tervezett súlyok túl nehéznek bizonyulnak és ez a motivációjukat is ronthatja azáltal, hogy alkalmatlannak érzik magukat.

9 – Visszavétel és formábahozás

A terheléselvétel az edzés stresszének csökkentése a normál edzhetőség helyreállítása érdekében. Ez a neurotranszmitterek, a hormonszint, a glikogénraktárak és a gyulladás normális vagy optimális szintre történő visszaállításával történik. A formábahozás az kifejezetten arra irányul, hogy a testet optimális állapotba hozza, egy adott napon.

A 2-es típusú hajlamos túlaggódni a dolgokat ha versenyről van szó. Nagyon valószínű, hogy „megfulladnak” a nyomás alatt az egyéni sportokban. Ez a „fulladástól” való félelem gyakran arra készteti őket, hogy túlhajtsák magukat az utolsó héten. Ez leginkább az olyan erő sportokra igaz, mint az erőemelés és a súlyemelés, ahol próbára teszik magukat, és a verseny előtti héten túl gyakran túl nagy súlyokra mennek. Ezt azért teszik, hogy megnyugtassák magukat, hogy meg tudják emelni ezeket a súlyokat, de ez idegi és fizikai fáradtsághoz vezethet, ami miatt rosszul teljesítenek a versenyen.

Az utolsó hét alatt sok stresszt is felhalmoznak, ami negatívan befolyásolhatja a teljesítményt és a regenerálódást. Ez az olyan esztétikai sportoknál, mint a testépítés a vízvisszatartás fokozásával és az optimális glikogén-tárolás megakadályozásával tönkre teheti a csúcsformát.

Edzőként a sok pozitív megerősítés és kontroll fontos a formaidőzítés alatt. A nyugtató jellegű, regeneráció fokozó tevékenységek (meditáció, masszázsok, kontrasztfürdők) hatékonyak lehetnek.

Ha egyszerűen csak a terhelés elvételről beszélünk, akkor ezek a típusok akkor járnak a legjobban, ha a fő gyakorlatot nagyjából ugyanazzal a súllyal, sorozat és ismétléssel végzik, mint az előző héten, de a kiegészítő munka helyett csak laza köredzést alkalmaznak: 20-25 perc a főgyakorlatra, 15-20 perc Neural Charge Training (Thib egy külön szintet szentel neki, nagyjából egy köredzés, de nem HIIT jellegűen végezve inkább csak könnyed kondícionálás).

Optimális táplálkozás a 2. típushoz

• Ez a típus mérsékelt szénhidráttartalmú étrendre reagál a legjobban. A legjobb kiindulópont a Zóna-étrend, ahol a kalóriák 40% -át fehérjéből, 30% -át szénhidrátból és 30% -át zsírból fogyasztod.
  
• Hajlamosak a csalásra, mert jutalomnak tekintik az ételt. A jó edzést csaló ételekkel „jutalmazzák”. Valójában láttam, hogy a jutalomfüggők elhíznak, amikor edzeni kezdenek, ezért nem használok csaló napokat ennél a személyiségtípusnál.
  
• Inkább olyan visszatöltő napokkal kell operálni, ahol kissé növelhetik a szénhidrát bevitelt. De ezeket a napokat nem tervezzük meg előre, mert nincs szükségük rájuk gyakran. Mivel a kalóriák 30% -a szénhidrátból származik, nem fogják könnyen kimeríteni az izom-glikogént, a leptin szint nem fog összeomlani, és ez nem befolyásolhatja a T4-T3 átalakulást.
  
• Fogyasztásnál hasznos, ha elszámoltatják őket. Például ha kéthetente megmérik a testzsírjukat, sokkal jobban ragaszkodnak étrendjükhöz, mert ha az edző kedvében tudnak járni az felülírhatja a „jutalom” iránti igényüket.
• Valójában nem vagyok nagy híve a testzsír mérésének, még a caliperekkel sem. Az edzők többsége nem jártas ebben, és ezek a mérések nem jelentenek semmit. De a 2-es típusú emberek számára az az egyszerű tény, hogy megmérik őket, segít betartani az étrendjüket, mert nem akarják cserbenhagyni az edzőt. A képek készítése ugyanazt eredményezi.
  
• Ebben a típusban több opioid receptor található az agyban, ami jobban reagál a cukorra. Jobban élvezik a cukros csemegéket, mint mások, és könnyen rabjai lehetnek.
  
• A fogyókúra sikere érdekében felelősségre kell vonni őket, kerülniük kell a csaló ételeket, kerülniük kell az étkezést, miközben valami kellemes dolgot csinálnak(olvasás vagy tévézés), és meg kell próbálniuk megtörni az „étel-jutalom” mintát.

Következő …

Ezután kitérünk a 3. típusú avagy az ártalomkerülő neurotípusra…