A világ legerősebb embere

l. rész

Felvétel és nyomás – az erő korai tesztje

1891-ben, Londonban rendezték meg az első súlyemelő világbajnokságot 1, amely lehetőséget adott tisztázni a legerősebb kérdését. A verseny, a klasszikus, súlyemelő triatlon közvetlen őse, vagyis a terhet már fej fölé emelték karnyújtásba. De ez még nem azonnal a nyomás korszaka. Az egyik legkorábbi érvelés az erő “tiszta” tesztjéről Alan Calvert-tól származik, aki a Milo Barbell Company alapítója (1903), és progresszív súlyzós edzés korai támogatója. Calvert az Erő magazin 1916 május 23. -i kiadásában így fogalmaz:
Nem talál jobb erő-tesztgyakorlatot, mint a kétkaros nyomás. Amikor valakinek érvelek az emelés közbeni trükkről, adok neki egy eléggé nehéz kétkezes súlyzót, és megkérem, hogy nyomja ki. Ha a lábai nyújtva, semmi nem fog történni, kivéve ha elég erős. Szükséges az erős tricepsz, kell egy kis hát is, de különösen a vállakat veszi igénybe. Nem valami más készség szükséges, hogy a magasba juttassa, ezért miután már eleve fel kellett vennie a mellkasra, úgy vélem a kétkaros nyomás az erő legjobb vizsgálata 2.

Calvert ugyan nem tesz említést, arról, hogy nagy lendületet csak jelentős (láb) erőből lehet generálni, azonban igaza van: a lábak ereje valóban kompenzálja a gyengébb nyomóerőt. A nyomáshoz pedig a súlyzót fel is kell venni,  amely csaknem az egész test egyidejű erőkifejtését igényli. Ez különösen igaz, ha a felvételt magas húzással , vagyis alámenés nélkül, vagy mérsékelt alámenéssel hajtják végre.

Ezek a nemes érzések áthatották a korai súlyemelőket, de nemzetenként eltérő volt, mit tartottak megengedhetőnek a kinyomáshoz. Míg a francia versenyzők úgy álltak, mint a nyárs, a németek és az osztrákok megengedtek jelentős törzshajlítást. Az ilyesmi nélkül is kezdettől fogva számtalan vita övezte a súlyemelés világát, és az alkalmazott tesztgyakorlatok sem voltak egységesek. Az amerikaiak például egy időben két egykaros súlyzóval nyomtak, elemeltek, végül egy karral szakítottak.

Sigmund Klein kedvenc gyakorlatában tizenkilenc ismétlésre volt képes.
Sigmund Klein kedvenc gyakorlatában tizenkilenc ismétlésre volt képes.

A NOB 1925. évi ülésén bizonyos Rosset hagyta jóvá az évtizedeket megért háromtusát, a kétkaros nyomást, a szakítást és lökést. Az amszterdami olimpia után a legtöbb nemzet próbálta magát tartani a francia stílushoz. Az amerikaiak különösen büszkék voltak a szigorú katonai nyomásaikra.

 

 

 


Amikor jelöltjük, Sigmund Klein megnyomta 221 és 1/4 fontot (100 kg) kérelmet nyújtottak be a testsúly kategóriájában a világrekordra, és a  “világ legerősebb embere” elismerésre 2.

Douglas Hepburn

A szigor nem tartott sokáig. Amennyire vissza lehet keresni, az abszolút legerősebbek közül talán Douglas Hepburn volt az utolsó, aki olykor a versenyeken erőteljes homorítás nélkül is nyomott. 1953-ban nyerte meg a súlyemelő világbajnokságot  467,5 kg  (167,5 + 135 + 165) összesített eredménnyel a nehézsúlyban. Mint kitűnik nagyobb súlyt volt képes kinyomni, mint amennyit lökött.

Hepburn az anabolikumok előtti korszakban, csaknem 168 kilónyi tömeget nyom a feje fölé szabályosan. Mérsékelten donga lábakkal született, amelyek viszont korlátozták a lökése lehetőségeit.

A Brit Birodalmi Játékokon teljesítményét 381 fontra (172,5 kg) javította nyomásban 3. Érdeklődése nem korlátozódott pusztán a súlyemelő fogásnemekre. Egyrészt neki köszönhető, hogy a fekvenyomás kezdett népszerűvé válni az ötvenes években. Hepburn hivatalos fekvenyomása 502 font (227,5 kg), előzetesen két másodpercig lent tartva a mellkasán, valamint 730 (331 kg) fonttaldoug_hepburn_squats guggolt edzésen 4. Hepburn szerint a legjobb fej fölé nyomást javító segédgyakorlat,  az egykaros változat. Ebben a számban 195 fontot  (88,5 kg) tudott teljesíteni 5.

Paul Anderson és Norbert Schemansky

____Közben Paul Anderson csillaga gyorsan emelkedett. Természetes erejére jellemző, hogy amikor 1952 februárjában, húsz évesen először lépett a súlyzóval kölcsönhatásba, máris a 400 fontra (181,5 kg) fellapozott teher alatt találta magát, és mire feleszmélt teljesített vele két mélyguggolást. Azonnal megkedvelte ezt a gyakorlatot. Decemberben kísérletezni kezdett a három súlyemelő fogásnemmel, amelyeknek igen gyorsan megjött az eredménye 6. A “Strenght and Health 1953 júniusi számában Rye Bell cikke már Paul korábbi eredményeiről tudósít, 300 font a nyomásban, 250 szakításban, és 325 lökésben 7. De még nem jött el az ő ideje.

____1954 őszén a világ legerősebb embere szerepkörében már Norbert Schemansky. Ő már huzamos ideje a súlyemelés élvonalába tartozott, olimpiai és világbajnoki címekkel büszkélkedhetett. De az ereje akkor teljesedett ki igazán, amikor felment a nehézsúlyúak közé. Ugyan nem volt a legerősebbek között nyomásban, ellenben számottevő robbanékony erőt mutatott, jeleskedve szakításban és lökésben. Mikor 1954-ben a nehézsúlyban is világbajnoki címet szerzett, záró lökésgyakorlata után (187,5 kg) 8, a közönség nagy örömére kettőszázra lapoztatott, majd azt az archaikus kontinentális stílusban vette fel, és szintén kilökte 9.

1954 október 10. Bécs.  Schemansky kétszázon, de csak miután végrehajtotta a három gyakorlatban bemutatandó, összesen kilenc fogását. 1955-ben egy komoly hátgerincsérülés tett keresztbe karrierjének, és a nemzetközi porondra csak 1960-ban tért vissza.

____Egy héttel később, franciaországi turnéja alkalmával újabb két bravúrt is végrehajtott egyazon napon.  Újabb világcsúcs a lökésben – 192,5 kg  8, majd egy másik helyszínen megpróbálkozott a csaknem két hüvelyk (5,08 cm) vastag tengellyel összekötött Apollon-kerekekkel. Ez 166 kg tömegű. A legtöbb ember átfogni sem tudta, ezért meg sem kezdődhetett az emelés. Több száz ember próbálta és nem sikerült. Végre Charles Rigoulot teljesítette 1930-ban, a nyilvánosság előtt, de csak miután sokat gyakorolta és érte jó néhány kudarc a felkészülés során. A következő sikeres próbálkozónak John Davis bizonyult sok évvel később. Ő relatív kicsi kezekkel bírt, ezért csak vegyes fogással bírta felvenni.  Ő negyedik próbálkozásra lökte ki. Norbert Schemansky volt az első, akinek ez magától értetődően sikerült, miután felvette, csak háromszori kilökés után tette le 10.

____1955-ben, az amerikai súlyemelés szülőatyja, Bob Hoffmann összeverbuválta az USA legjobb emelőit az összes súlycsoportokban. Elképzelése szerint jó ötlet volna Moszkvába utazni, a vasfüggöny mögé és lehengerelni a Szovjetunió versenyzőit. A nehézsúlyúak jelöltje Norbert Schemansky. A feljövőben lévő fiatalember, Paul Anderson szerette volna ha Hoffmann őt viszi inkább, de ehhez meg kellett mérkőzni a küszöbön álló hazai bajnokságon Schemansky-val.

A mindössze 176,5 cm magas, de már százhatvan kilónál is súlyosabb Paul Anderson új világcsúcsott lök az 1955. évi USA Bajnokságon. 435 fontot számolnak, de pontos tömeg 436 és 1/2 (198 kg).

____Schemansky végül nem jött el a versenyre, előzetesen komoly hátgerincsérülést szenvedett 11.  Paul legfőképp a lökésben kápráztatta el a közönséget hivatalosan 435 fonttal 12. Ez azért is figyelemreméltó, mert nem tudta, vagy nem akarta alkalmazni az ollózást a kilökésnél, ő egyszerűen csak láblökéses nyomást csinált. A későbbi években születtek számítások arról, Paul vajon milyen eredményt lett volna képes produkálni az ötvenes években, ha legalább egy kicsit alámegy a kilökés végrehajtásakor.

____Érdekesség, hogy éppen egy nehezítő körülmény miatt vált hihetetlen erőssé. Ötéves korában ugyanis Bright-kórt diagnosztizálnak nála, amely a vesék egy súlyos betegsége,  és akkoriban gyakorta halálos kimenetelű 11. Paul túléli ugyan, de várhatólag egész életében esendő és gyenge lesz. Szülei beszámolója szerint egy ideig játszani sincs ereje 13. Az orvos szigorú, fehérjében szegény diétát ír fel számára. Néhány héttel később ez csekélyebb javulást eredményez a vártnál. Ekkor édesanyja homlokegyenest ellenkezőleg tesz, hússal és tojással eteti, valamint sok tejjel itatja 11. Miután Paul teljesen felépült, anyja ezt követően a sok mozgáshoz szoktatta 13.

____Középiskolásként amikor súlyzókkal kezdett edzeni, egy-egy 25 fontos kézisúlyzó-készlet állt rendelkezésére, néhány régi “Strenght and Health” magazin társaságában. A középiskola befejezése után a Furman Egyetemre nyert futball-ösztöndíjat 1950-ben. A súlyzó itt tabu volt az egyetem ösztöndíjas sportolói számára, mert rossz hírnevet szerzett a buta képregényekből, és valóban azt hitték, hogy a súlyzókkal erősített izmok kötöttek és rugalmatlanok. De akadt, aki nem értett egyet. Egy barátja megmutatta neki az üres, emeleti szobában berendezett titkos tornatermét. Paul itt kezdte kipróbálni a súlyemelő gyakorlatokat. Egy év múltán otthagyta az egyetemet, mert gyűlölt tanulni. Hazament szüleihez, és inkább otthon tanult. Az edzést főleg a tengelyre fűzött vagonkerekekkel, és cementtel megtöltött olajoshordókkal folytatta, de kapott néhány súlyzót is fivérétől 11.

Paul igen találékony volt. Annak elősegítésére például, hogy az ormótlan tárgyakkal részleges guggolásokat végezhessen, egyszerűen gödröt ásott a kertben. Egy később megismert egy súlyemelőt, bizonyos Bob Peeples-t. Peeples véletlenül nagy híve volt a guggolásnak, aki felismerte Paul lehetőségeit. Ezért protezsálni kezdte őt, bemutatva a környék súlyemelő világának 14. Peeples az IronMan magazin 1953 februári számában írt Paullal való első találkozásáról, és egyszersmind felfedte edzésmódszereit az olvasók számára. Hallott beszámolókat a nagy emberről, aki képes guggolni 550 fonttal (250 kg), de szkeptikus volt, mert ez hozzávetőlegesen egyezett az akkor ismert világrekorddal.  Szkepticizmusa elszállt mikor a mokány külsejű Paul-t végre eléje állították. Arra a kérdésre mennyivel is óhajt kezdeni, rögtön 550 fontot mondott, amellyel végre is hajtott két ismétlést. De hogyan lett erős ilyen gyorsan? Peeples cikke szerint kizárólag guggolásra egy önálló edzésnapot szentelt, míg a fekvenyomást és más gyakorlatokat végzett a másodikon. Rengeteg tejet ivott 15. Ez időben Paul a koreai háború végén, kapta hívást a hadseregtől, de elutasították. Egész egyszerűen nem találtak elég nagy inget ahhoz, amely körbeér egy 22 és fél hüvelyk (57 cm) kerületű nyakat 16. Szerencséjére nem is bajlódtak egy neki szánt extra darab készíttetésével.

Egy gallon, majdnem 3,8 liter. Ez a folyékony, tápláló eledel 125 g fehérjét, 178 g tejcukrot és 140 g zsírt jelent, és 2641 kcalt szolgáltat.
Egy gallon, majdnem 3,8 liter. Ekkora mennyiségű teljes tej 125 g fehérjét, 178 g tejcukrot és 140 g zsírt jelent, és 2641 kcalt szolgáltatott.

A tej egy gallon, vagy akár több is naponta, és élt vele az edzéseken is a gyakorlatok közötti pihenőidőben 16.  Szilárdan hitte, hogy az elfogyasztott tej mennyisége és az izomzat nagysága között ok-okozati összefüggés van 14. Egy megfelelő guggoló edzésen elsőként 600 font súllyal végrehajtott tíz ismétlést, majd nem aprózva el, pihent vagy 30 percig (!), és csinált egy másodikat. A súly ezután 825 font, azaz több, mint 100 kilónyi tömeget tett rá, három ismétlést teljesítve. A negyedik sorozat 845 font, két ismétlés, majd 1200 következett, ami már csak félguggolás, de ebből kettő, vagy három. Újabb 30 perc múlva készen állt az 1800 fonttal való rogyasztásra egyetlen ismétlésben. Mindez három órát, vagy többet vett igénybe 16.

A valószínűtlen tömegekhez, mint az 1200 (544 kg) és 1800 font, egész valószínűtlen eszközökre volt szüksége, mivel hétköznapi súlyemelő rudakat nem volt lehetséges  ekkora súlyokra fellapozni. Paul korán felismerte, hogy a láb (-far) és a hát voltak a legdominánsabbak az általános testi erőhöz 17. Ezen felül pedig leginkább guggolásban mérte az erőt, olyannyira, hogy soha nem is döntött a súlyemelés elsődlegessége mellett.

Paul kötött még rá aranyos tárgyakat, csak hogy elég nehéz legyen! Nézz a súlyos kerekek alá!
Paul kötött még a felpakolt súlyhoz aranyos tárgyakat, csak hogy elég nehéz legyen! Nézz a nagy kerekek alá!

1954-ig rendszeresen gyakorolta a versenygyakorlatokat, de a következő két évben, amikor is elérte legjobb eredményeit súlyemelő pályafutása során, felhagyott a velük való állandó foglalkozással. Nem hitt a maximum súlyok kipróbálásában a súlyemelő számokban. Körülbelül egy héttel minden fontos versenye előtt felment bennük, de nem közelítette meg annyira a maximumot, mint a legtöbb kortárs súlyemelő. Pontosan tudta milyen súlyokat szabad emelnie, hogy azután a versenyen minden fogását teljesítse. 1955-ben az edzésein hétfő-szerda-pénteken mindig nyomást végzett állványról kivéve (teljes és részleges),  azután láblökésessel nyomott, szintén állványról kivéve a súlyt, valamint némi fekvenyomást hajtott végre, amelyeket a legvégén egy kis kézenállásból nyomással fűszerezett. A teljes és részleges guggolás, és az elemelés a kedd-csütörtök-szombati napok munkája volt. A guggolásban a fentebb tárgyalt iszonyú tömegeket heti háromszori gyakorisággal (!) tudta emelni. Elemelésben a négy fogást tartott, egyenként 6-8 ismétlésre futotta erejéből a 650 fontos (295 kg) tömegű súlyzóval. Időnként, súlyemelő típusú felhúzásokat végzett, mint támogató gyakorlatokat. Paul meggyőződése az volt, hogy különböző gyakorlataiban a rendkívül nehéz ellenállás folyamatos használata a siker kulcsa, amelyekben a hozamot adaptálni lehet a súlyemelő versenygyakorlatokba, ahol ennél könnyebb terhek mozgathatóak 16.

Ez nyomáshoz lesz: 185,5 kg, a müncheni VB-n (1955)
Ez nyomáshoz lesz: 185,5 kg, a müncheni VB-n (1955)

____1955-ben ő a világbajnok, új nyomás és 512,5 kg összetett világcsúccsal. 1956-ban érte el legjobb összetett versenyeredményét a Philadelphiában rendezett USA Bajnokságon. Kerek négyszáz fontot nyomott (181,5 kg), 335-öt szakított (152 kg) és 440 fontot (199,5 kg) lökött. Ha ott és akkor, kilogrammban számolnak, minden bizonnyal 441-et kér, és teljesíti is azt, csak, hogy legyen meg a kétszázas lökés. Összesített eredmény 1175 font, amely 533 kg-ot tesz 18. Tekintettel rá, hogy hazai bajnokságon történt, nemzetközi bírók értékelése nélkül,  nem számíthatott hivatalos világcsúcsnak, de ellenfelei tudomást szereztek róla, és számon is tartották.

A súly 425 fontnyinak (kb. 193 kg) tűnk, tehát ez lökés lesz.
A súly 425 fontnyinak (kb. 193 kg) tűnk, tehát ez lökés lesz.

Sőt, a fantasztikus eredményének a megdöntését célozta meg maga a nagy Jurij Vlaszov is, négy évvel később a római olimpián 19. Egyenlőre azonban Vlaszov még érett meg a nemzetközi porondra, Paul-ra viszont várt az 1956-os melbourne-i olimpia. Előzetes terve szerint a számára akkor optimális 340 fontos (154 kg) testsúllyal kívánt versenyezni. De mielőtt ezt elérte volna, bekövetkezett a baj. Paul és csapattársai tizennyolc nappal a nehézsúlyúak küzdelme előtt érkeztek meg Melbourne-be.  Röviddel ezután kezdte magát bizonytalanul érezni, majd kevesebb, mint két héttel a verseny előtt, felébredt a az éjszaka közepén lázban égve. Természetesen orvosi kezelést kapott, de ennek dacára hosszas. tomboló lázat szenvedett el . A testhőmérséklete folyamatosan 104 F° (40 C° ) felett volt. Állandó vita folyt arról, visszaküldjék-e az Államokba, mivel senki sem tudta diagnosztizálni a bajt. Három nappal a verseny előtt az orvosok közölték vele, hogy azt egészségi állapota lehetetlenné teszik a versenyzést. Ekkor Paul kérte az orvosokat, hogy halasszák el döntésüket versenyzése lehetőségéről az utolsó napra.  Sikerült megállapodást kieszközölnie. Az orvosok tudta nélkül négy darab aszpirint kezdett magához venni háromóránként. Ez levitte a lázát, és a testhőmérséklet a verseny napjára majdnem normális volt. Az érintett szakemberek úgy határoztak, nem tiltják a versenyzést számára, ha vállal minden felelősséget 20. Paul elhasznált és legyengült volt, a mérlegeléskor mindössze már csak 304 font 11, mind kiderült, harminc fontot (13, 6 kg) fogyott 20. A nyomás során majdnem hússzal elmaradt az egy évvel korábbi müncheni világbajnokságon elért eredményétől, most csupán 167,5 kilóig jutott 21. A fogásnemet nem is ő, hanem az argentin Humberto Selvetti nyerte meg 175 kg-val.  A szakítás során mindketten azonos súlyt teljesítettek, azaz Selvetti megtartotta a nyomásban szerzett előnyét 22. Paul-t eközben gyötörte a láz, és a fáradtság elvette a maradék erejét. Ezen a ponton úgy érezte le kell pihennie, és ezt meg is tette a kisegítő helyiség heverőjén. Egyszerűen megkérte ausztrál barátját, keltsék fel, ha rajta a sor 20. Úgy gondolta, külön lökés bemelegítés nélkül megpróbálja a lehetetlent, majd annyit kilökni, amennyi a győzelemhez szükséges. Ugyan Paul kondicionálódott már a fogások közötti hosszas pihenőidőre, ám mindez fekvő helyzetből, erőtlenül még számára is új lesz. Időközben lassan véget ér a nehézsúlyúak küzdelme a lökésben. Humberto Selvetti az utolsó Paul előtt, a száznyolcvanöt már kifog rajta,  az érvényes gyakorlata marad 180 kg 23. Ekkor érkezett el Paul számára az ébresztő. Ahhoz, hogy olimpiai bajnok lehessen 187,5 kilót kell löknie. Paul felállt az ágyról, és kisétált a platformra.

Az első kísérletnél felveszi a súlyt, fel is áll a beülésből, de meglökni már nem érzi magában az erőt. Meg sem próbálja. A második alkalommal meglöki, ahogy bírja, de a súly félúton aláhull. Miután levonul a dobogóról, van három perce, hogy megkezdje utolsó fogását. Miután levonul a dobogóról, van három perce, hogy megkezdje utolsó fogását. Esélytelen. Paul járkált egy kicsit a folyóson. Végső elkeseredésében, bekrétázza a tenyerét, és beméri a fogást a rúdon. Belül elmond egy gyors imát. Paul vallásos ember volt korábban, de azután megkeményedett a szíve. De itt csak Isten segíthet – gondolja. Magában megígéri, hogy igazán elkötelezett lesz ezentúl… “De kell a segítséged, ahhoz, hogy ezt a súlyt a fejem fölé emeljem. ” Felveszi, feláll, és az irdatlan tömeggel a mellkasán úgy érzi a feladat lehetetlen, de azért megtolja. Ekkor ott van a súly a feje felett 20. Testsúlykülönbséggel átveszi a vezetést Selvetti-től, aki 143,5 kg. Mindkettejük eredménye 500 kg, de Paul az aranyérmes, az ő testsúlya most csak 137,9 kg 18.

Az Olimpia megnyerése után  kilépett az AAU-ból. Az Amatőr Atlétikai Unió ugyanis rendkívül szűkre szabta a pénzkeresés  lehetőséget a sporttal 11.  Mivel az Egyesült Államokban csak az AAU keretein belül volt lehetséges versenyezni súlyemelőként, Paul inkább nem indult a továbbiakban, csak, hogy pénzt kereshessen erejével. A döntés különösen meghatározó volt, mivel paul-a-szoritobanegyszersmind a következő olimpiától való kényszerű távolmaradást jelentette, az amatőr státusza megszűnése végett 24.  Paul elsősorban ugyan hivatásos strongman-nek szegődött 11, de kipróbálta magát a birkózásban 25 és a bokszban egyaránt, utóbbiban csak négy alkalommal. Két ízben szenvedett vereséget, és szintén kétszer aratott győzelmet kiütéssel 26.

____A súlyemelésből való visszavonulása szerencsétlen körülmény és nagy vesztesége volt az amerikai sportnak 27. Ő volt az utolsó amerikai, aki olimpiai bajnoki címet nyert a nehézsúlyúak között 11. Mindez azonban távolról sem jelentette, hogy felhagyott volna a súlyemelő fogásnemek gyakorlásával, és még csak ezt követően érte el teljes fizikai potenciálját. Sok évvel később súlyemelő karrierjének befejezése után megkérdezték arról, mennyit tudott teljesíteni idővel a különböző súlyemelő fogásnemekben. Paul, elmondása szerint 375 fontot (170 kg) szakított, és egyaránt kinyomott, illetve lökött 485 fontnyi tömeget, ami 220 kilogrammot tesz 28. Egyik vitatott bravúrja az 1200 fontos teljes guggolás. Tisztelői sokszor megismételték ezt az állítást az évek során, de szemtanúkként nem ellenőrizték a súly valódiságát, és mint ismert, ez a teljesítmény sohasem került bemutatásra a nyilvánosság előtt 17.

Teljes guggolás egy show-on 1957-ből. A két vasszéf 7500-7500 db ezüst dollárral teleszórva. A teljes tömeg a beharangozások szerint 1160 font.
Teljes guggolás egy show-on 1957-ből. A két vasszéf 7500-7500 db ezüst dollárral teleszórva. A teljes tömeg a beharangozások szerint 1160 font.

Legjobb hitelesített (de nem az AAU által) guggolása így is figyelemreméltó, 930 font (420 kg), 1965-ben, tehát egy évtizeddel később 29. 1957-ben kezdett  bemutatókat tartani, keresztül-kasul beutazva az Egyesült Államokat. Erő-kiállításokat, szemináriumokat 27 szervezett de legfőképp iskolákat és börtönöket látogatott 11. A testsúlya ebben az évben ismét elérte a 335 fontot (152 kg) 27. Az Amatőr Atlétikai Unió súlyemelő bizottsága úgy döntött, mi szerint elkezdi számon tartani a rekordokat az akkor még “furcsa emeléseknek” titulált kiegészítő gyakorlatokban. Hat évvel később végre megrendezték az első erőemelő nemzeti bajnokságot, amelyen a ma ismert gyakorlatokban versenyeztek 30. Mivel az erőemelő sport is az AAU hatáskörébe tartozott, Paul pedig már elkötelezte magát a fizetős show -ok mellett, soha nem vehetett részt egyetlen hivatalos erőemelő versenyen sem.

440 font. Hajszál híján 200 kg. A legnagyobb megörökített súly, amelyet nyomott Paul állványról kivéve.
440 font. Hajszál híján 200 kg. A legnagyobb megörökített súly, amelyet Paul állványról kivéve nyomott. Van olyan adat, amely szerint 500 fontot volt képes kinyomni. Ezt is kiadná a kép. Ebben az esetben a középső tárcsák, nem 25, hanem 35, a kicsik pedig 5 helyett 10 fontnyiak.

Ez a sajnálatos tény nem teszi semmissé az előadásain tartott fantasztikus rekordjait, amelyet sok szavahihető ember megfigyelt 27, és nemegyszer fotókon, filmfelvételeken rögzítettek. Van olyan is, amelyet nem. Például Paul saját bevallása szerint 627 font (284 kg) súlyt nyomott ki fekve a Los Angelesben, egy csoport előtt, akik összegyűltek a jövetele hírére a Muscle Beach-en 16. Vannak akik kétségbe vonják az ilyen hihetetlen számokat, mondván tüzetesen átnézték valamennyi izom magazint 1957-ből, és nem akad amelyekben 575 fontos (261 kg) fekvenyomásnál többről adnának hírt 31. Igazság szerint maga Paul először is azt állítja, hogy az említett eredményt 1958-ban produkálta. Továbbá, beszámolója szerint a rúdon szabályos tárcsák voltak, de fő tömegét két nagy vasúti kerék adta, amelyekhez hasonló típusút a guggoláshoz is használt biztonsági okokból. Az ilyen súlyt nem lehet mélyre leereszteni, főleg ha mindössze egy hüvelyk távolságra feküdt a talajtól (feltehetőleg deszkán),  – merthogy erről is tájékoztat. Ilyen módon a súlyt csak igen rövid távolságon lehet mozgatni a mellkas felett. Paul tehát nem állít semmi lehetetlent. Terry Todd szerint Paul különösen kevés időt töltött fekvenyomással, és csak két időszakban foglalkozott intenzíven vele, egyszer 1955 és 1957 valamint 1965-ben, néhány hónap erejéig.  Ennek ellenére Todd egy 600 fontos (272 kg) szabályos fekvenyomásról is tud, amelyet az első időszakra tesz 32.

A Terry Todd által készített fényképen Paul több, mint 700 fonttal végez részleges ismétléseket.

Todd maga is készített fényképet, amelyen Paul rettenetes súllyal nyom részleges ismétléseket.  Állítólag több, mint 700 font a fotón látható súly. Megszámolhatjuk, hogy a tárcsák és a rúd kiadja-e ezt az irdatlan tömeget. Ha tudjuk, hogy a rúd, és nagy tárcsák egyaránt 45 font, míg a kép bal sarkában látható korong és a párja 35 font, akkor az egész készlet nem több, mint 475 font. Csakhogy abban az időben a York Barbell és más cég is gyártott 50 és 100 fontos lapokat! Paul Anderson folyamatosan növelte testsúlyát 1963-ig, amikor is elérte a 370 fontot (167,8 kg). Noha a folyamat további zsírlerakódással is járt, ebben az időszakban volt a legerősebb 27. Időközben a világ súlyemelésének aktuális nehézsúlyú klasszisa, Jurij Vlaszov halmozta a világcsúcsokat. Amikor Vlaszov 1962-ben, saját felvétel és nyomás rekordját megjavítva 188,5 kg-ot teljesített 33, Paul egy kiállításon, nagy nyilvánosság előtt reflektált,  egy 415 fontos tömeg (ugyanakkora súly) háromszori megnyomásával állványról (Dalton, Georgia) 31. Értelemszerűen még elképesztőbb teljesítményre volt képes, ha láblökéses nyomásról volt szó.  Több jól dokumentált fotó maradt fent 545 fontnyi kilökött súlyról. Ezek különböző szögekből jól mutják a rúd végein látható  4 db 45 fontos, és két harmincötös korongot 34. Ez a súly elképesztő 247 kg-ot tesz ki. Napjaink legerősebb ólomsúlyú súlyemelői sem igen tudnak láblökéses nyomásban többet teljesíteni. Ugyanakkor ez szintén áll Paul  1965-ben teljesített guggolására, amely viszont hitelesített! 29.

Tekintettel arra, hogy volt idő, amikor 500 -nál (!) több fellépése volt egy évben 35, tehát napi több is akár,paul-anderson a bemutatóin zömmel néhány mutatvánnyal szolgált, amelyek nem követeltek maximális erőt . Az állandó utazó életmód mellett szűkre szabottak voltak lehetőségei az  edzésre, de jó érzékkel tudott improvizálni, valamint bemutatói is fejlesztették erejét. Csak ritkán  mutatott maximális  súllyal végrehajtott állva nyomást, vagy guggolást. Időnként előállt egykaros emeléseivel. Az ilyen alkalmakkor gyakorta azt a verziót mutatta, amelyben nyomás közben oldalra dőlt, ilyen módon alájutva az ormótlan “dumbbell” -nek. Ilyen volt a híres, állítólag 300 fontos (136 kg) súly, könnyű kétszeri kinyomása, amely megtalálható a youtube-on. Akadt olyan, aki a súly tízszeri megnyomását tanúsította 36.

____Noha kétségtelenül szeretett a világ legerősebb embere szerepében tetszelegni, szerte az USA -ban tartott erődemonstrációi korántsem voltak öncélúak, felhasználta őket, hogy beszéljen Isten Igéjéről, és a megváltásról. Korábbi ígéretét ugyanis igyekezett megtartani 35. Mélyen meg volt győződve arról, hogy az Olimpián kizárólag Isten segítségével tudott győzni, a lázzal küzdve, harmadszorra meg tudta fogni a lökés kezdősúlyát 20.  Hitét gyakorlati cselekedetekben is megmutatta.  Paul profiként a fizetett fellépések javát félretette, hogy segítsen bajba jutott fiataloknak 24. Ő és felesége 1961-ben árvaházat alapított, amelynek célja kisiklott életű fiatalemberek nevelése, akik egyébkén a börtönnel néznek szembe.

Paul Anderson pártfogoltjai társaságában. Az élet ma sem könnyű itt: reggel egy mérföldes futással kezdenek, magukra főznek és mosnak. A bentlakás 18 hónap, ezalatt nincs TV, rádió, internet, vagy telefon. Intenzív edzések, tanulás és Bibliaóra.
Paul Anderson pártfogoltjai társaságában. Az élet ma sem könnyű itt: reggel egy mérföldes futással kezdenek, magukra főznek és mosnak. A bentlakás 18 hónap, ezalatt nincs TV, rádió, internet, vagy telefon. Ami van, az az intenzív edzések, tanulás és Bibliaóra.

Az otthon egy utolsó esély a börtön alternatívájaként, bírói felajánlásra 37. Paul 1994-ben elhunyt, de a Paul Anderson Youth Home ma is létezik 24, az elmúlt ötvenöt évben, jóval több, mint ezer fiatal férfi életét változtatta meg 37.

Jurij Vlaszov

____Amikor Bob Hoffman csapatában Paul Anderson látogatást tett Moszkvába, az akkor húsz esztendős Jurij Vlaszov bőrdzsekiben, válltáskával és filmfelvevővel érkezett a Zöld Színházhoz. Vlaszov arra számított, hogy külföldi operatőrnek nézik majd, és ilyen módon egész közelről láthatja Andersont. Számítása bejött, nem tartóztatták fel a dokumentumai felől kérdezősködve. Vlaszov természetesen elképedt Paul Anderson fizikai erején és az élmények hatására boldognak érezte magát. Ezt a “Справедливость силы ” (Szpravedlivost szily – Az Erő igazsága) című könyvében írja le 38, és beszámol arról is, hogy Paul Anderson edzésmódszerei azért keltették fel a figyelmét, mert utcahosszal volt erősebb kora súlyemelőinél. Ezért felülvizsgálta az aktuális szovjet rendszert.

Az 1984. évi eredeti kiadás
Az 1984. évi eredeti kiadás

A szovjetek az edzésidő akár 60-70% -át eltöltötték a technika polírozásával, míg az erőedzés elsősorban a közepes terhelést jelentette. A maximális súlyok emelésének (90% <) a versenyek előtt két héttel adtak teret, amikor is felmentek 10-15 kilóval a határérték alá. Ezen kívül a kiegészítő gyakorlatok azokban az években kívánatos többletterhelése 10-15 kg plusz volt a versenygyakorlatokhoz képest, tehát 10%, körüli, vagy kevesebb. Mindezzel együtt Vlaszov nem gondolta az akkori szovjet iskolát hibásnak (éppen csak egy még fokozottabb erőnlétet nem biztosított), sőt a nagy mennyiségű technikai munka, illetve a korlátozott mennyiségű és intenzitású erőedzés jobb sportolókat generált, legyőzve az amerikaikat, akiknél sokkal jobban dominált az erőedzés. Nyomban hozzátesszük: az akkori szovjet iskola nem azért lehetett sikeres, mert a versenyzők a végtelenségig csiszolták a technikát, hanem mert elkerülték a túlerőltetést. A relatív aluledzés még mindig kifizetődőbb, mint a nagy súlyok állandó hajszolása elégtelen regenerációval. Vlaszov maga is végzett edzőképzőt még 1957 elején, a Bozsko-féle iskola tematikája szerint. Bozsko a szovjet hadsereg alkalmazásában állt, aki a múltban volt nagy sportoló 39.

"Nem kívánom
“Vannak jó sportolók, akik nem tudnak továbblépni, mert úgy érzik, a legfontosabb dolog a “technika”, különösen a szakításnál, és a lökésnél. Nos én nem akarom kisebbíteni  a “technika” szerepét, de erő nélkül konkrétabban erőedzés nélkül hiába dolgoznak.  Gyakorolni kell ezt is, azt is bölcsen ügyelve az arányérzékre. ” (Vlaszov)

Vlaszov dilemmája értelmében, noha a szovjetek uralni kezdték a nemzetközi mezőnyt, a nehézsúly világbajnoka is szovjet lett, de teljesítményeik elmaradtak Paul Anderson szintjétől. Alekszej Medvegyev 1957-ben 500, illetve 1958-ban, 485 kg -val szerzett elsőséget 40, majd mikor maga Vlaszov lett a világbajnok 1959-ben, ő szintén nem tudott többet, mint 500 kg 41. Ekkor Paul Anderson világcsúcsa  már négy éve állt fenn, a nem hitelesített világrekordja – 533 kg, pedig kifejezetten megközelíthetetlennek tűnt 18. Vlaszov az edzésében kereste sikerei titkát. Mint írja – Paul a kiegészítő gyakorlatokkal foglalkozott a legmagasabb nyomás, szakítás, lökés eredményeinél több tíz, esetenként több száz kilóval (félguggolás, rogyasztás) 39. Feljegyzésekből tudjuk, hogy már 1953 októberében 500 fonttal (227 kg) végzett felhúzásokat derékmagasságig 16. Vlaszov szerint módszere hatásos volt, még annak ellenére is, hogy azt nem tudta megjeleníteni kellő hatékonysággal.  Vlaszov ismerteti is hátrányosságait, kezdve a rugalmasság hiányával: Vállízületei nem voltak képesek követni a szakítás normális mozgáspályáját, ezért külön erőfeszítés volt megtartani a súlyt a beülésben, hogy ne essen előre. Ezért nem is nagyon tudott megtartani többet, mint 150 kg. Ezen kívül rossz volt a gyakorlat mozgásritmusa. A felvételnél pedig nagyon könnyen felállt a beülésből, de a karok kinyújtása  már más kérdés volt. Roppant nehéz volt tartani számára a felvett tömeget a mellkason, és nem azért mert az erő hiányzott .

Nem tudjuk mikor készült a fénykép, vagy, hogy mennyi a súly. Paul képes volt 250 kg -ot is a köldöke fölé húzni.
Még mindig Paul: nem tudjuk mikor készült a fénykép, vagy, hogy mennyi a súly. De képes volt 250 kg -ot is a köldöke fölé húzni.

A kilökés során a sebesség hiánya elkerülhetetlen a mérhetetlen testsúly, és a kizárólag erőalapú munkának köszönhetően, és ezek rontották a lehetséges eredményt.  Nem volt ideje, hogy lemenjen ollóba és rányújtsa a könyökét. A hajlékonyság hiánya is korlátozta és egyensúlyérzékkel sem rendelkezett ehhez. Ilyen körülmények között a lökése csak közel azonos volt a nyomásáéval. De, mint szó szerint fogalmazza: “Anderson tartotta a címet: A legerősebb ember a világon. ” “A legjobb sportolók Andersonhoz képest szinte szánalmasnak tűntek. Ereje nagy volt és vitathatatlan. ” “Mindent megoldott a nyers erő. ” 39

Vlaszov, még mielőtt hírt kapott volna Anderson súlyemelő rekordjairól, már magától arra a következtetésre jutott, hogy technikai munka szokásos mennyisége sem elég energiát, sem időt nem hagy a legfontosabb tényezőre, az izomerő fejlesztésére. Ezért Paul Anderson eredményei csak egy új lendületet adtak számára a súlyemelő képzés alapelveinek felülvizsgálatához. Vlaszov tehát csökkentette a technika fejlesztésére szánt időt, az erő javára. A végrehajtás minősége idővel romlott a szakgyakorlatokban, azonban az erőnövekedés bőven kárpótolta. Mivel a szakgyakorlatok az összes izom megerősítését igényelték, Vlaszov végzett mindenféle gyakorlatokat, de a három fő gyakorlatra összpontosított: felhúzás szélesen, keskenyen, és a guggolás.

A nagyon fiatal Vlaszov. Egy időben a széles fogású felhúzással mérsékelt alámenést csinált.
A még nagyon fiatal Vlaszov. A széles fogású felhúzásokat mérsékelt alámenéssel hajtotta végre.

Fokozatosan világossá vált számára, hogy még így is túl sok mozgásformát végez, így később csak hétféle gyakorlatot hagyott az edzéseiben a versenygyakorlatokon felül. A kiegészítő erőgyakorlatokkal folytatott edzéseken próbált  lényegesen nagyobb súlyokkal gyakorolni, amelynek eredményeként javult a teljesítménye a klasszikus mozgásokban. Az igazi felfedezés – fogalmazza – minden “szemét” gyakorlat elutasítása volt. Vlaszov a fő versenyek előtt 3-4 hónapot szánt a klasszikus mozgásokra való összpontosítással, azután felhagyott velük, amint lezajlott a megmérettetés. Következett az erő fokozott fejlesztése kiegészítő mozgásokkal. De csak egy ideig. Az izmok elveszítik a finom koordinációt, és a mozgásgyorsaságot, amely viszont szükséges a klasszikus mozgásokban való maximális teljesítményhez 39. Vlaszov számára azonban az ilyen összefüggések  sokáig nem voltak világosak. Azt hitte rátalált a mindenre alkalmas gyógyírra:

Megvan! Én 20-30 kilóval nagyobb súlyokat használok a kiegészítő fogásnemekben, a versenygyakorlatokhoz képest. Ez félreérthetetlen jele az új erőfejlődésnek. Fejleszti az izmokat nem kétséges! …Na és akkor mi van?! … A hiba Milánóban egy igazi ajándéknak bizonyult. Hagyott időt megértenem, hogy micsoda őrület az új módszer. Megmentette számomra a győzelmet később, az Olimpián 42. Vlaszov ugyan megnyerte az Európa Bajnokságot 1960-ban, még a római Olimpia előtt, de nem jöttek ki az eredményei. Az összetettje változatlanul 500 kg, nem tudott előrehaladni 43. Mindazonáltal fennáll a veszélye, hogy az ilyen képzés kárt okoz – magyarázza. Általánosságban elmondható ez a túl nehéz edzésről, jelentős bruttó súllyal. Tény, hogy az EB megmutatta, a módszer fő hátrányát. Nem tudtam miként kell manipulálni a terhelést, vagy hány hétig, és mitől függ a kiegészítő gyakorlatok pontos terhelése. A régi, ismert módszerek pedig már nem működnek. Ezért az új megterhelést új módon kell alkalmazni. A mélyebb megértés pedig később jött, a letargia és a koordináció elvesztése, a hatalmas munka eredményeként, amikor az erőfejlesztés volt az egyedüli cél. De most már megértettem, egy másik nagyon fontos tényezőt: az erődomináns munka a sebesség és a koordináció elvesztéséhez vezet. Ez törvény. Gyorsabb helyreállás szükséges, pontosan fel kell állítani, és mindent összehangolni. Ez egy másik törvény. Ez az, amire jutottam 44.

A 20-30 kg extra súly Vlaszov értelmezésében a legfontosabb kiegészítő gyakorlatok terhelése, így a nyomáshoz a ferdepados nyomás legnagyobb gyakorlósúlya, a szakítás esetében a széles fogású felhúzásé, valamint a súly felvételéhez a “normál” fogású húzásé. Az általános erősítő gyakorlat, mint a guggolás, guggolas-jurij-vlaszovtöbb súlyt igényel, de ezt sem vitte túlzásba. 1963-ra, amikor már 212,5 kg -ot lökött általában megtette a kétszázötven. 250 kg, több ismétlésben, de gyakran megengedett magának 275 kilogrammot is. Ennél feljebb azonban nem ment. Véleménye szerint ha üldözte volna a láb erejét a végső kapacitás minden bizonnyal több, mint 400 kg. Úgy tűnt számára, hogy a lábai bírták a terhelést bármilyen tömegben 45. Vlaszov -ot a jelek szerint nem érdekelte annyira a guggolásban mért maximális erő, hogy akár csak felmérje azt. Sőt, a guggolóeredmény hajszolását a súlyemelés szempontjából károsnak tartotta, és meg is indokolja:

A szükséges erők jelentős eltolódásának bizonyos szempontból nincs értelme. Így nem kell a nyomáshoz, vagy a súly felvételéhez és kilökéséhez. Mindenkor a klasszikus triatlon gyakorlatainak fejlesztése szempontjából kell dolgozni, szigorúan szem előtt tartva a célt. Abszurd tölteni az energiát és az edzés időt, hogy elérjék guggolásban az ötszáz kilót. A cél más módon valósítható meg. Ott van például a lökés. Ha ez kétszáz kiló, olyan súlyok szükségesek, amelyek elősegítik az eredmény javítását, elkerülve a felesleges idő és energiapocsékolást. Elég tudni 215-225 kilóval guggolni a mellen tartott súllyal, ha jelentős időt tölt valaki a beülésben, mielőtt megpróbálna felállni. Ez a súly egyértelműen összhangban van kétszáz kilós lökéssel 46.

Közbevethetné valaki, hogy Vlaszov maximális lökését, és szériaguggolását ma “könnyedén hozzák” középsúlyú kínai, vagy iráni versenyzők, egyszóval nem is világos miért ez a nagy felhajtás. Csak, mert Vlaszov erős volt a maga korában! Az ázsiaiak pedig valóban, teljesítik a 210-215 kilós lökést az értékkel arányos szakítással, ugyanakkor nem nyomnak előtte közel két mázsákat!

1964-ben a tokiói olimpián Vlaszov 187,5 kilón kezdett a nyomásban, majd sikeresen 192,5 és 197,5 kilót nyomott 47, és ők csak azután folytatták a modern súlyemelés fogásnemeivel. Versenyeik hosszabbak és kimerítőbbek voltak a mai súlyemelőkénél, edzéseik pedig bizonyos értelemben nehezebbek. Másutt írtuk már, hogy Vlaszov felsőteste erősebb lehetett, mint bármely mai súlyemelőé, a kiegészítő gyakorlat 45 fokos ferdepadon történő nyomásban a legjobbja négy ismétlés 235 kilóval(!) Vlaszov szerint vízszintes helyzetben hozzávetőlegesen 270-280 kg-ot kellene venni, és ő nem egy ismétlésre gondolt! 48 De nagy sajnálatunkra soha nem győződött meg róla, mennyit is nyomna fekve. Azt viszont tudjuk, hogy e a gyakorlatokat nem érezte egyenértékűnek a súlyemelés versenygyakorlataival.

Vannak azonban olyan speciális versenyek is, ahol a terhelés legnagyobb részét a hát viseli, amikor egyszerűen elemelik a súlyt a dobogóról. Vagy ilyen a guggolás, és így tovább. Ilyen versenyeket rendeznek többek közt az USA -ban. Véleményem erről az, hogy minden sportoló erejét jellemzi annak minősége. Ez nem a sokoldalú erő, ami minden irányba megnyilvánul, hanem korlátolt. Az ujjak, a kezek, a karok inaktívak, ha a versenyzőt arra kérjük, hogy guggoljon le 300 kilóval a vállán. Ez a tömeg nagy, de a mozgás lokális. Az általános testi erő viszont minden irányban megnyilvánul.

Nem akarom, hogy bárki megkérdőjelezze azokhoz a súlyokhoz szükséges erőt, amelyeket mondjuk Louis Cyr, vagy akár kortársam Paul Anderson emelt. De azt szeretném, ha tisztáznánk a sportteljesítmény határértékeit. A globális erő más! A nyújtott karra felemelt tömeg emészti fel a legtöbb energiát, ez magáért beszél. Ez egy bravúr, amelyet meg kell oldania sportolónak, egy technikával, vagy egy másikkal. És ha sikerül, ő a legerősebb! 46

Vlaszov testsúlyának alakulása az eredmények tükrében.

 

Az én sportértelmezésemben a “legerősebb ember” mindenekelőtt a magasabb rendű fizikai képességek megjelenítésére képes, vagyis a legnagyobb tömeg felemelésére a klasszikus gyakorlatokban.  A kinyújtott karra leginkább a lökéssel juttatható a legnagyobb tömeg. Természetesen az erő mérése a klasszikus gyakorlatokban nem rögzített feltétel, de ezek kifejezik a sportmozgások természetét, és véleményem szerint a legnagyobb bizonyossággal tükrözik a valóságot 49.

Más szóval Vlaszov a globális mozgások fölényében hitt, ellentétben mondjuk Paul Anderson-nal. Véleménye szerint ugyan lehetsz erős, de ha azt nem tudod egyetlen komplex mozgássorba integrálni hiányos a teljesítményed. Az integráció, ebben az esetben minden testrész bevonásának a képessége, tökéletes ellentéte az izolációnak.

____Vlaszov 1960 -ban fölényesen nyerte a római Olimpiát. Teljesítménye 537, 5 kg, amely meghaladta azt az összetett eredményt, amelyet korábban valaha felemeltek 19. A verseny kuriózumja volt a végül bronzérmes Norbert Schemansky, aki 1956 és 57-ben két gerincműtéten esett át, most pedig végre visszakerült a nemzetközi élvonalba 50. Sőt, Schemansky, ha 180 kg -os sikeres lökésgyakorlata után megbirkózik 192,5 -el 51, testsúlykülönbséggel James Bradford elé kerül, és ezzel ezüstérmes lett volna. Két fogáslehetősége is adódott rá. Tényleg nem sok híja volt, mert a súlyt gyakorlatilag teljesen végigtolta, épp csak a sikeres kiakasztásra nem maradt ereje.

A nehézsúly érmesei. Az eredmények balról-jobbra: nyomás, szakítás, lökés, és az összetett eredmény.
A nehézsúly érmesei. Az eredmények balról-jobbra: nyomás, szakítás, lökés, és az összetett eredmény.

Schemansky, az egykori félnehézsúlyú olimpiai bajnok (Helsinki, 1952) 500 kilogrammja így is nagyszerű teljesítmény, immár 36 esztendősen 51. De ő nagyobb babérokra vágyott, és ténylegesen üldözőbe vette Vlaszov-ot. Norbert Schemansky 1962-ben, a Budapesten rendezett világbajnokságon  majdnem elérte célját, nyomásban és szakításban egyaránt maga mögé utasította Vlaszov-ot, aki csak nagyobb lökésével tudott végül diadalmaskodni, minimális fölénnyel 52.

A budapesti világbajnokságon Schemasky erősen megszorította Vlaszovot. Küzdelmüket több ezer ember látta a Sportcsarnokban. Többek szerint Vlaszov 207,5 kg -os lökésgyakorlata nem is volt szabályos, mivel duplán indított.
A budapesti világbajnokságon Schemasky erősen megszorította Vlaszovot. Küzdelmüket több ezer ember látta a Sportcsarnokban. Többek szerint Vlaszov 207,5 kg -os lökésgyakorlata nem is volt szabályos, mivel duplán indított.

 

Vlaszov évtizedekkel később a Szpravedlivost szily -ben nagy részletességgel számol be riválisairól. Schemansky-t különösen tisztelte 53, és a hatvanas évek elején az egyetlenként  vette számításba, aki potenciálisan legyőzheti őt. Csak a stockholmi világbajnokság (1963) végeredménye után eszmélt fel, hogy Schemanksy már nem veszélyes rá  54.
De ami érdekesebb számunkra, a gondolatai a súlyemelő tréningről, és saját képzéséről. Egy helyütt a következőket fogalmazza meg:

A 30 -as évektől egészen a hatvanas évek elejéig a gondolkodás nem terjedt tovább, a lineáris periodizáción. A mennyiségi képzés megint egy kicsit más. Ez egy rejtett tartalék erő, de nem kerül felszínre, mert a terhelés mindig monoton. A szervezet gyorsan alkalmazkodik ehhez, és ezután az erőfejlődés igen szerény lesz.

Azonban ha az izommunka mennyisége egy változó terhelés lesz, és szokatlan körülményeket alkalmazunk, akkor lehet számítani hangsúlyosabb erőnövekedésre. Ez történt, amikor Bogdazarov (Vlaszov edzője 1957 -től) fokozatosan abban az irányba haladt amikor egyre eltérőbbé kezdett válni az egymást követő edzések volumene és intenzitása.

Azokban az években (1958-1960) matematikai és grafikus módon számoltuk ki és ábrázoltuk a bejegyzésekben a terhelést. Az első alkalom, hogy mindez valamilyen formában megjelent az edzés tervezésénél. A gyakorlatban messze nem elég a sportoló munkamemóriájából  meghatározni a következő lépést.

De ez még nem minden. Megpróbáltunk beállítani egy-egy sokk terhelést, a tűrőképesség határát tapogatva. Az efféle terheléseket  teszteltük 1961-1963 között, és hozott is egy új hullámot, amikor kivételes eredmények születtek.

A “sokk terhelés” egy lehetséges magas intenzitáson felrázza a testet, hatására nagyszabású adaptív folyamatok indulnak be, és megjelenik egy magasabb erőállapot. Legalábbis ez volt a feladat, ezt igyekeztünk megoldani. Ehhez a technikai fejlesztéshez szükséges volt minden változó pontos meghatározása:  pontos ismerete a hasznos tonnaszámnak, a szükséges intenzitásnak, a regenerációhoz szükséges időnek, stb, stb. Meg kellett határozni ezeket az értékeket. Bármely hiba a rendszerben – túledzettség. De egyben az egyetlen módja, hogy tudjuk lehetséges-e,  vagy lehetetlen, mert semmilyen szakirodalom nem tartalmazott vonatkozó információkat. Mindenre rá kellett jönni.  Más szóval ez egy erőszak volt a test ellen, önpusztítás, amely semmiféle garanciát nem nyújtott a sikerre a jövőben. Átvitt értelemben, olyan volt, mint a méz a borotván.

Edzéstervezés közben Szuren Bogdazarov-val. A "sokk terhelést"
Edzéstervezés közben Szuren Bogdazarov-val. A “sokk terhelést” döntően mennyiségi szempontból kell elképzelnünk. Vlaszov a két nehezen összeegyeztethető változót a volument és az intenzitást próbálta összepárosítani, ezért az intenzitás csak relatív lehetett magas. Az intenzitást nem százalékban, hanem a  gyakorlatokból kiszámolt átlagsúllyal jellemezték: megterhelés kg-ban/ismétlések száma. A “sokk terlhelések” alkalmával a felemelt összsúly 15-30 tonna volt.

A kísérlet bebizonyította, hogy sokk terhelést lehet alkalmaznunk 11-13 naponként. Azonnal szembetaláltuk magunkat egy új kihívással, ami rendkívül izgalmas volt: megpróbálni összehozni a csúcsterheléseket olyan módon, hogy az egész progresszív legyen. Tehát ismét ki kellett kipróbálni magad. Ez a legfájdalmasabb gyakorlat volt életemben, és egy ponton súlyos idegrendszeri kimerültséghez vezetett, amelyből csak nagyon hosszú idő után regenerálódtam. De mégis egy elragadó játék volt.

Úgy tűnt megvan a kulcs a korlátlan mértékű erőfejlesztéshez. Lehet… Azonban akadályok merültek fel az idegrendszer szintjén és az összes tervezési hiba túledzésbe torkollott, a maga következményeivel, amely sokkolta a szervezetet, és hosszas, fájdalmas felépüléssel járt. Mindez már túl sok volt számomra.

A kísérlet tehát még gyorsabb erőnövekedéshez vezetett , de egyúttal sorozatos kudarcok is kísérték – a mély túledzettség. Egyébként ez nem is történhetett volna másképp, ha mindent magadon kell kipróbálni. A test megterhelés lázzal járt ezekben a kísérletekben. Különösen akkor, ha ki kell próbálnunk egy még rendkívülibb sokk terhelést, amikor tudatosan kerestük a határt a test öngyógyító képességéig. Megítélésünk szerint ez egy különösen hatalmas erő létrejöttét eredményezi. Ez volt az egyetlen módja a tudásnak, más lehetőség nem létezik.

Ennek a fejlesztésnek alapvető paraméterei segítségével én edzettem valószínűleg elsőként a súlyemelés történetében. Idővel fel tudtuk építeni a terhelést kellő pontossággal,  hétre, hónapra, sőt egy évre előre. Mindegy volt melyik ciklust kellett meghatározni, nem számított, hogy csak egy hét vagy egy hónap. Ismertük a szükséges időt, melyik típusú edzésből meddig tart a regeneráció .

Ez azonban nem volt teljesen pontos. Végtére is, mi túl gyakran nem tértünk vissza a ugyanahhoz a feladathoz, amikor tudatosan rétegződött a fáradtság (ez a modellje több szélsőséges  edzésmódszernek). Így csak a mértékegységet tudtuk pontosan,  volt meghatározza a minimálisan szükséges pihenőidőt két nagy terhelésű edzés közt.

Diktáltuk az edzés kritériumait. A törvényszerűségek ismerete, és figyelembe vétele pedig javította a fizikai erőt. Mi csak megpróbál tuk alkalmazni mindezt. Megértettem egyes törvényszerűségeket, de némelyik edzés hatása ismeretlen mintát követett.

Egy másik fontos forrása az erőnek a változtatható mennyiség és intenzitás, általában növeltük nemcsak az edzés mennyiségét,  de mindenekelőtt az intenzitást. Ez összetett és bonyolult feladat. A sikeres alkalmazáshoz meg kell vizsgálni az összes gyakorlat terhelését  és jól figyelemmel kísérhető grafikonon ábrázolni a teljes felkészülési ciklusban. Az ilyesmi az erő valódi kincsesbányája!

Lehetőség van a végső teljesítmény megnövelésére. Az edzésperiodizáció megértése megnyitja a lehetőséget egy nagyobb mértékű erőmaximum tervezéséhez, de csak szigorúan meghatározott feltételek mellett. Az edzésvolumen és az intenzitás variálásával, kiszámítható milyen módon legyünk jóval erősebbek egy bizonyos napon. A módszeres gondolkodás végül megszüntette a kudarcaimat, és példátlan eredmények elérését tette lehetővé számomra. Ez pályafutásom utolsó szakaszában történt. a folyamatot megszakította visszavonulásom a sportból 39.

Vlaszov célja a hatszáz kilogrammos összetett eredmény elérése volt 55. De nem érte el. 1964-ben a tokiói Olimpia után éppoly hirtelen távozott 46 a világ súlyemelésének élvonalából, mint, ahogy berobbant oda öt évvel korábban. Vesztét egy Medvegyev nevű szovjet okozta, aki 1957 és 58 világbajnoka 39. Mai kifejezéssel élve azt mondhatnánk, Medvegyev frusztrált volt. És okkal. Első ízben azért hiúsult meg számára az olimpiai részvétel, mert az Egyesült Államokból a Szovjetunióba látogató Paul Anderson megsemmisítő vereséget mért rá a moszkvai Zöld Színházban 1955 -ben. A moszkvai sportvezetést akkor olyannyira sokkolta Paul Anderson fölénye, hogy úgy döntöttek, nem indítanak nehézsúlyú versenyzőt a következő évben Melbourne-ben 11. Azután jött Vlaszov. Kezdetben Medvegyev megverte őt 56, de az ifjú Vlaszov rendkívül gyorsan erősödött, és 1960 -ban, a Szovjet Bajnokság alkalmával Medvegyev már másodszor kapott ki tőle 57. Vlaszov ilyen módon elzárta számára a római olimpián való indulás lehetőségét 58.

____Medvegyev természetesen tudta, hogy nem vehet elégtételt személyesen. 1962 -ben a Szovjetunió Bajnokságán elültette a reményt a későbbi olimpiai győzelem lehetőségére nézve az addig csak látásból ismerős Leonyid Zsabotyinszkij -ba 59. Az óriás Leonyid már akkor kiváló volt, Medvegyev tudta, hogy ő az egyetlen, akin keresztül kiigazíthatja a történelmet.

Baloldalt középen, a kétajtós szekrény: Jurij Vlaszov. Rettentő combjaival fél óra dolguk volt a masszőröknek mindennap. Jobb oldalon edzője, Szuren Bogdazarov.
Baloldalt középen, a kétajtós szekrény: Jurij Vlaszov. Rettentő combjaival fél óra dolguk volt a masszőröknek mindennap. Jobb oldalon edzője, Szuren Bogdazarov.

Medvegyev behatóan tanulmányozta Vlaszov jellemét, a szokásait és az edzéseit. Elemezte még a róla készült filmfelvételeket is. Csak ilyen módon, megismerve az ellenfél erősségeit és ugyanígy  a gyengeségeit, lehetséges, hogy megfosszák őt a trónról 60. Miközben Vlaszov győzelmet győzelemre halmozott fogalma sem volt róla, hogy tervet szőnek ellene. A tokiói Olimpián, ahogy karakteréből várható volt, minden fogásnemben a legjobb kívánt lenni. A nyomásban ez meg is történt, eredménye új világcsúcs – 197,5 kg, Zsabotyinszkij tíz kilóval mögötte végzett, plusz még két és fél kiló a nehezebb testsúlya végett 45. A szakításban ugyanakkor Vlaszov bizonytalan volt, csak 1963 -ban kezdett beüléssel dolgozni 61. Mi van akkor ha nem sikerül a kezdősúly? Mert nem sikerül. Ezt követően másodszor is kudarcot vall. Harmadjára jön össze a 162,5 kg. Szintén kiszámítható a következő lépése, hiszen a négy évvel korábban Rómában is ezt tette: szakításban egy negyedik kísérlet. Ez a súly – 172,5 kg – ha sikerül, új világcsúcs, de – és ez a mérvadóbb – nem fog beleszámítani az összetett eredményébe. Vlaszov nem tudni, hogyan, de megcsinálja 45… és rengeteg értékes idegenergiát veszít vele. De ismét bebizonyítja, hogy ő a legjobb. Boldog, azt hiszi ő lesz a nyertes. De nem. Zsabotyinszkij, aki lökés bemelegítése közben csüggedtséget szimulál, teljesíti a kezdősúlyát 200 kilogrammot. Vlaszov 205, 210… Ekkor Zsabotyinszkij váratlanul megjelenik 217,5 kilón. Ez ugyan meglepetést okoz, de nagy megkönnyebbülésre csak egy elemelésre futja tőle. Vlaszov viszont ugyanezt a súlyt tervezte előzetesen, amely új világcsúcs volna. De nem annyira fontos! Hiszen immár nyert is, az ellenfél csak elemelni tudta ezt a súlyt. Vlaszov viszont ezután ugyan felveszi, de a kilökésben kudarcot vall. Amit nem tudott, hogy Zsabotyinszkij -től a súly szimpla elemelése a félrevezető taktika részét képezte. Talán Vlaszov ezt látva nem lesz elég motivált… Végül Zsabotyinszkij harmadik – befejező – fogásaként megbirkózik a 217,5 kilóval, 2, 5 kg -mal megelőzve Vlaszov-ot az összesítettben, és ezzel Olimpiai Bajnok! 62

A súlyemelés törölt fogásneme

Néhány évvel Vlaszov távozása után a súlyemelő közéletből, a sportág is megváltozott, a nyomást törölték a versenyekből. Ennek okait ő a következőképpen határozza meg:

A korai hatvanas években a klasszikus nyomás finom trükkje egyre jobban elfajult, és az ilyen módon felemelt új tömegek már lehetetlenné tették a szabályok betartását. Sok sportoló éveket fordított az erő fejlesztésére, és új izomtömeggel hoztak létre erőtöbbletet. Mások megváltoztatták a kinyomás módját, és ha a bíró szeme nem tudta követni ezt, máris ünnepelték a “hamisítványt”… Egyre nagyobb arányt öltött a “technikai” rendszer, és ez lett az új módja a gravitáció sikeres leküzdésének. A becsületes nyomás helyébe a hamisítás lépett. A sportolók hátrányban találták magukat, egyesek közülük ennek ellenére is folytatták a becsületes munkát, a szabályokkal összhangban, egyéb, bonyolultabb “technikai” visszaélés nélkül, megkövetelve az erőtulajdonságokat …

Ugyanakkor a győzelemre éhes új sportolók, akik már elsajátították a “technikai” üzemmódot több voltak. Különösen fontos, hogy a “technikai” nyomásban az atléta saját testtömegének fontos szerepe volt a kölcsönhatás hagyományos elveinek figyelembevételével.

A nyomás végső formájában hátrahajlással kezdődött, amelyből hirtelen kiegyenesítették a törzset, majd éppoly hirtelen hátradőltek ismét. A képen Valerij Jabukovszki a 110 kilósok mezőnyében éppen 206,5 kg -ot teljesít.
A nyomás végső formájában hátrahajlással kezdődött, amelyből hirtelen kiegyenesítették a törzset, majd éppoly hirtelen hátradőltek ismét. A képen Valerij Jabukovszki a 110 kilósok mezőnyében éppen 206,5 kg -ot teljesít.

Minél nagyobb volt a testsúly, és minél gyorsabban kerül a rúd alá, ez annál nagyobb felfelé ható erőt biztosított.  Emiatt a súlyemelők előszeretettel növelték saját testtömegüket, az összetétel figyelembevétele nélkül. Így ahelyett, hogy nehéz tanulási folyamaton keresztülmenve, egyre erősebb, tapasztal sportolók értek volna be,  az új módszer eredménye a szemfényvesztés lett. Ez visszaélésszerű, és egyenlőtlen volt a régi iskolával szemben. A hamis “hazafias megfontolások” kizárták a tisztázás lehetőségét és politikai vitát generáltak az egyes nemzetek sportolói között. Ez lett a különösen csúnya “technikai” rendszer eredménye. Még Az edzésmódszereket is megváltoztatták a csalás kedvéért.

Az eredmény nem sokáig váratott magára. A müncheni olimpiai játékok után (1972) a szakítás és a lökés maradt, és felváltotta a klasszikus triatlont. Egyrészt, ez nem a veszteség, hiszen a “technikai” nyomás kegyetlenül elhasználta a gerincet.

____Vlaszov megfogalmazta azt is, miként idomult a nyomás törlésével a súlyemelők testalkata:

A szakítás és lökésben a súlyt nagymértékben a láb és farizmok küzdik le.  Ezért a sportolóknak hatalmas a lába. Ezeket külön
edzeni kell, mert meghatározzák  a végső sikert. A súlyemelésben a hátizmok a második legerősebb izomcsoport. Ugyanúgy dolgoznak erőfeszítést nem kímélve. De a felsőtest mégis különbözik: viszonylag vékony karok, a alulfejlett mellizmok, amelyekhez úgy tűnik túl terjedelmesek a lábak, valamint a hát és trapézizmok 46.

Ezek szerint a továbbiakban a súlyemelők felsőtestének nem okvetlen szükséges maximális erejűnek lennie a lehető legnagyobb súly fej fölé emelése érdekében. Ezért noha napjaink legjobb ólomsúlyú  emelői 200 kg feletti szakításukkal, és negyed tonnát is meghaladó lökésükkel szörnyű erősnek mondhatóak, mégis el kell gondolkoznunk, vajon közöttük keressük-e a világ legerősebb emberét!

Dolovai Béla

Hivatkozások:

  1  https://www.britannica.com/sports/weightlifting
  2  Alan Calvert: “The Two–Arm Press, One of the Eight Standard   Lifts” Strength (may 23, 1916)
  3  http://www.chidlovski.net/liftup/l_athleteResult.asp?a_id=416
– 
  4  http://ditillo2.blogspot.hu/2013/11/train-for-strength-doug-hepburnjim.html (Jim Murray:  Doug Hepburn – Train for Strength, 1954)
  5  http://www.musclesofiron.com/articles/doug-hepburn-one-arm-press/
– 
  6  http://ditillo2.blogspot.hu/2011/07/20-year-old-paul-anderson-earle.html (Earle Liederman: 20-Year Old Paul Anderson)
  7  Rye Bell: Paul Anderson – A Dixie Derrick.  Healt & Strength June, 1953. Page 10
– 
  8  http://chidlovski.net/liftup/l_galleryResult.asp?a_id=231
– 
  9  http://www.chidlovski.net/liftu/a_norbert_schemansky_legacy.asp
– 
10  http://www.bodybuilding.com/fun/planet28.htm
 –
11  http://massiveoverhaul.blogspot.hu/2013/02/paul-anderson.html
 
12  http://www.lifttilyadie.com/Results/55SrNats.htm
13  http://hubpages.com/sports/Strongest-man-to-ever-live-Paul Anderson
14  http://samson-power.com/ASL/anderson.html
 –
15  http://cbass.com/ANDERSON.HTM
(Paul Anderson – a King of tehe Squat)

16  http://www.strength-oldschool.com/paul-anderson-training-routines/
 –
17  https://breakingmuscle.com/strength-conditioning/andersons-1200lb-squat-did-he-do-it (Dresdin Archibald: Anderson’s 1,200lb Squat: Did He Do It?)
 
18  https://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Anderson_(weightlifter)
19  Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы Чемпионат третий (1961) Глава 74
20  http://www.paulandersonpark.com/night_of_olympics.php
21  http://www.chidlovski.net/liftup/l_athleteResult.asp?a_id=6
 –
22  http://www.chidlovski.net/liftup/l_olmResult.asp?wname=Super%20Heavyweight&wyear=1956
23  http://www.sports-reference.com/olympics/athletes/se/humberto-selvetti-1.html
24  https://barbend.com/how-paul-anderson-became-one-of-historys-strongest-humans/
25  http://www.georgiaencyclopedia.org/articles/sports-outdoor-recreation/paul-anderson-1932-1994
 –
26  http://www.oldtimestrongman.com/blogs/new-blog/2014-10/20-1048-paul-anderson-boxer
27  http://ditillo2.blogspot.hu/2011/04/paul-anderson-jeff-everson.html (Jeff Everson: Paul Anderson – 1985)

28  Jim Murray: Paul Anderson – Superman From the South (Iron Game History, volume 3 number 5)

29  http://www.bodybuilding.com/fun/squat-every-day-the-history-of-the-squat.html
 –
30  https://en.wikipedia.org/wiki/Powerlifting
31  http://ditillo2.blogspot.hu/2009/09/paul-andersons-claims-steeve-neece.html (Steve Neece: Paul Anderson Claims – 1992)

32  http://ditillo2.blogspot.hu/2016/06/the-bench-press-terry-todd-and-paul.html

33  http://www.chidlovski.net/liftup/l_galleryResult.asp?a_id=290

34  http://www.chidlovski.net/liftup/a_anderson_n_hepburn.asp

35  http://www.paulandersonpark.com/short_walk.php

36  http://www.strengthfighter.com/2011/10/strongest-men-ever.html

37  http://www.wrdw.com/home/headlines/SPECIAL_ASSIGNMENT_Paul_Anderson_Youth_Home_changing_young_lives_117109773.html
38   Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы Чемпионат первый (1959) Глава 5
 
39  Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы
Чемпионат четвёртый (1962)  Глава 110
40  http://www.chidlovski.net/liftup/l_galleryResult.asp?a_id=787
41  http://www.chidlovski.net/liftup/l_athleteResult.asp?a_id=290

42  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы
Чемпионат второй (1960) Глава 32-33
 –
43  http://www.chidlovski.net/liftup/l_tournamentResult.asp?tflag=ce&wname=Super%20Heavyweight&wyear=1960
44  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы
Чемпионат второй (1960) Глава 33
45  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы
 Чемпионат пятый (1963)  Глава 198
 
46  Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы Чемпионат третий (1961)  Глава 72
47  http://www.sports-reference.com/olympics/athletes/vl/yury-
vlasov-1.html
48  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы Чемпионат шестой (1964)  Глава 230
49  Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы Чемпионат первый (1959) Глава 6

50  Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы Чемпионат первый (1959) Глава 4

51  http://www.sports-reference.com/olympics/athletes/sc/norb-schemansky-1.html

52  http://www.chidlovski.net/liftup/l_worldResult.asp?wname=Super%20Heavyweight&wyear=1962

53  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы Чемпионат пятый (1963)  Глава 168, 197

54  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы Чемпионат пятый (1963)  Глава 174

55  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы Чемпионат пятый (1963)  Глава 165

56  http://www.chidlovski.net/liftup/l_tournamentResult.asp?tflag=su&wname=Super%20Heavyweight&wyear=1958

57  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы
Чемпионат второй (1960) Глава 32-33

58  http://politicallnews.net/archives/16854

59  http://www.olympic-weightlifting.ru/zhabotinsky.htm

60  http://amatorsulyemeles.hu/vlaszov/#more-1700

61  Власов Юрий Петрович:  Справедливость силы Чемпионат четвёртый (1962)  Глава 115

62  Власов Юрий Петрович: Справедливость силы  Чемпионат шестой (1964)  Глава 255