A láberő növekedésének üteme a guggolás végrehajtási tempójának tekintetében

 S. I. Lelikov, N.N. Saxanov

Tiazhelaia Atletika

53 – 55:1976

Angolra fordította Andrew Charniga, Jr.

Sportivny Press©

A gyakorlatvégrehajtás tempójának az erőfejlődés ütemére gyakorolt hatásáról már több kutatás készült. (N.V. Zimkin, 1954, 1956, 1960; G. Vasiliev, 1954, 1956; V.D. Monogarov, 1957, 1959; A. N. Vorobeyev 1964, 1965, 1967, 1970, 1971; V. M. Zatsiorsky, 1966; A. I. Falameyev, 1974). Azonban nem volt egyetértés a kutatók között. Az egyik azt sugalja, hogy a gyors gyakorlat végrehajtás a leghatékonyabb az erő fejlesztéséhez, a másik ugyanezt mondja a moderált tempóról, és van még a harmadik aki azt mondja a lassú végrehajtás a leghatékonyabb.

Nincs nyoma kísérleti kutatásnak a súlyemelő szakirodalomban (ami azt illeti, más sport szakirodalomban sem) ahol összehasonlító elemzéssel vizsgálták volna, hogy az edzés a természetes körülményei között, a gyors, közepes, vagy lassú tempóval végzett gyakorlatok a leghatékonyabb eszközei az erő növelésének.

Egy korábbi a szakítás, a felvétel és lökés, és a guggolás eredményeit vizsgáló elemzés azt mutatta, hogy a mérsékelt tempóban végzett guggolás idézte elő a legnagyobb fejlődést. Annak érdekében, hogy meghatározzák az előzetes adatok megbízhatóságát, végeztünk egy pedagógiai kísérletet, hogy felfedje a különböző gyakorlat tempók hatékonyságát a súlyemelő erőnövekedésének tekintetében.

A kísérlet négy hónapig tartott. Különböző edző készülékeket használtunk biovisszajelzéssel (jelzőlámpák) a fontos információk beszerzéséhez. A négy program lehetővé tette, hogy meghatározzuk a kijelölt gyakorlat tempókat; amik a gyors, közepes, lassú, és nagyon lassú tempó voltak.

Az alanyok a kísérlet során hetente három alkalommal edzettek, 1,5 és 2 óra időtartamban.. Súlyemelők két éves edzésmúlttal (fiatalok 17 éves korig) és újoncok hat hónapos edzéstapasztalattal vettek részt a kísérletben. A 32 alany négy nyolcas csoportra bontva (kor, magasság, súly, képzettség, sport eredmények a szakítás, a felvétel és lökés, és guggolás gyakorlatban.)

A sportolók minden csoportban végeztek guggolást. A terhelés ebben a feladatban 80% volt. A sportolók nem tizenöt ismétlést végeztek egy edzésen (5 sorozatot, 3 ismétlést sorozatonként). Minden ötödik héttel teszteltük a sportolókat. A 80%-os terhelés új maximális eredmény tükrében került meghatározásra. Az összes résztvevő azonos feltételek mellett edzett a kísérlet folyamán

A résztvevők egy egységes edzési terv szerint edzettek, ahol mindegyikük azonos volumenű és intenzitású terheléssel, gyakorlat számmal, gyakorlattal, általános és speciális bemelegítéssel, és így tovább dolgozott. Az alanyok a kísérlet folyamán 48 alkalommal edzettek. Minden alany átlagosan 700 gyakorlatot végzett 80%-os súlyokkal. Az 1. csoport sportolói a gyakorlatokat a gyors tempóval hajtottták végre (2 mp, a mozgás átlagos sebessége 0,6 m/s); A 2. csoportban a gyakorlatot mérsékelt tempóval végezték (2,5 másodperc, a mozgás átlagos sebessége 0,5 m / s); A 3. csoport lassú tempót alkalmazott (3 mp, az átlagos sebessége 0,4 m / s); és a 4. csoport alkalmazta a nagyon lassú tempót (6 mp, a mozgás átlagos sebessége 0,2 m / sec).

Az ebben a kísérletben kapott adatokat az 1. táblázat mutatja be. Ez azt mutatja, hogy az alanyok, akik mérsékelt tempóban edzettek tették a legnagyobb előrelépést 21,3 ± 1,2 kg, illetve 20,65%-át a kezdeti eredményeknek (103,1 ± 11 kg). Az erő fejlődése ennek a csoportnak lényegesen nagyobb, mint a többi csoportban (p <0,05). Nem volt statisztikailag értékelhető különbség az erő növekedésében a másik három csoport esetén, akik gyors, lassú, és nagyon lassú tempóban edzettek (p> 0,05).

Tábla 1. Átlagolt adatok (kg-ban) a guggolás eredmények fejlődésről a végrehajtás tempójának függvényében

Gyakorlat tempója Kezdeti eredmény Fejlődés % fejlődés
Gyors 102.8±7.0 12.8±1.1 12.45
Mérsékelt 103.1±11.0 21.3±1.2 20.65
Lassú 99.4±7.4 12.8±1.6 12.87
Nagyon lassú 108.0±9.2 15.0±1.6 13.79

A gyakorlatok elvégzésének tempójához viszonyított energia-felhasználást ismegállapítottuk.
Az alanyok a guggolás egy tréning eszközön hajtották végre az alábbi sorrendben, először a gyors tempó, majd mérsékelt, lassú, és végül a nagyon lassú tempóban. Az energia leadás nagyságának meghatározáshoz a közvetett kaloriametria segítségével a kelet-német gyártmányú “Spirolit” gázelemzőt használtuk. Mi az e tanulmány egyik szerzője (NN Saxonov, 1969) által kifejlesztett módszert alkalmaztuk az elvégzett munka összegének meghatározásához.

A kapott adatok a 2. táblán láthatóak.

Tábla 2.

Gyakorlat tempója Energia felhasználás az edzés alatt,

kcal

Fajlagos energia felhasználás, Kcal/kgm
Gyors 15.27 0.060
Mérsékelt 14.78 0.058
Lassú 14.53 0.057
Nagyon lassú 16.19 0.064

Az adatok azt mutatják, hogy nincs statisztikailag értékelhető különbség az energia felhasználás tekintetében aszerint, hogy a guggolást gyors, közepes, lassú vagy nagyon lassú tempóban véggezzük. Ez azt jelzi, hogy az elvégzett munkához viszonyítva az energia felhasználás gyakorlatilag egyenletes. Értékelhető különbség csak a gyors és nagyon lassú tempó között mutatkozott, ami összhangban van a YM Berkovitch adataival. (1964).

Az adatok és kutatási eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy javasoljuk a mérsékelt tempót (2,5 másodperc, a mozgás sebessége 0,5 m / sec), a 17 éves újonc, és a III osztályú sportolóknak guggolás 80%-os súlyokkal történő végrehajtásához. Ez a módszer eredményezte a legnagyobb mértékű fejlődéstst. Továbbá az energia felhasználás a mérsékelt tempójú gyakorlatoknál gyakorlatilag ugyanaz, mint a többi tempó használatánál.