Tommy Kono – Ha rajtam múlna

Ha rajtam múlna, a súlyemelő teremmel úgy bánnánk mint egy “dojo”-val, mint ahogy a harcművész tanulók bánnak az eszközeikkel és azzal a teremmel, ahol gyakorolnak.

Az egész helységet tisztelnénk, a rúdtól a súlytárcsákon át a krétás dobozon keresztül a platformig. A rudaknak soha nem kellene érintkeznie a cipőnk talpával, hogy arréb gördítsék, hiszen az étkezőasztalra se rakod fel a cipődet. A tárcsák sem lennének dobálva vagy megtaposva.

A rudat mindig oldalanként legalább két gumírozott tárcsával szerelnénk fel amikor csak lehet, hogy megóvjuk a rudat és a dobogót is. Ennek az az értelme, hogy a terhelés jobban eloszlik mintha csak egy gumirozott tárcsát használnánk sok kis vas tárcsával.

A felemelt rudat soha nem dobnánk le pusztán passzióból, csak biztonsági célzattal. Ezért mindig kontrolláltan vezetnék le a súlyt, amint az a versenyen is követelmény.

Elhibázott gyakorlat feletti dühöt kontrollálnák, és nem hangzana el káromkodás. Ellenben a düh energiáját a irányítanánk, hogy pozitív eredményeket érjünk el.

Egy jó olimpiai rudat soha nem használnának a guggoló keretben guggolásra. Semmi szükség arra, hogy egy jó rudat a guggoló keretben használjuk ahol az tönkre teheti a recézését vagy indokolatlan terhelés megrongálja a rúd szerkezetét ami a rudat egyenessé és ruganyossá teszi.

A szerző, Tommy Kono, az 1955-ös világbajnokságon.
A szerző, Tommy Kono, az 1955-ös világbajnokságon.

Ha egy súlyemelő befejezi az edzést a helységet tisztán és rendezetten hagyná, a rudak és a tárcsák tisztességesen helyére rakva.

Képzeld el milyen lenne ha nem lenne ez a terem és valamelyik fitnesz klubba kéne járnod súlyemelést gyakorolni!

Vagy képzeld el ha nem volna az edzésedhez jó olimpiai rúd tárcsákkal!

Képzeld el, hogy a felszerelés mind a tiéd és neked kéne pótolni, ha te vagy más megrongálja, a saját zsebedre!

Bánj tisztelettel az olimpiai rúddal, a tárcsákkal, a dobogóval és minden mással amivel edzel vagy versenyzel! Az erős jellem fejlődésének az egyik első lépcsője az, hogy nem csak az élő hanem az élettelen tárgyakat is tiszteljük.

A jellemfejlődés a tisztelettel és a felelősség vállalással kezdődik.

(Megjegyzés: de kit érdekel a jellemfejlődés egy eltorzult értékítéletű világban, amelyben a cél, hogy láccon’, vagy tiszteljenek egy olyan teljesítményért, amelyet mindegy miként – csalással – értek el? – a szerk.)