Paul Carter: Szexepil, Fitness, és Fat-Shaming*

(*Fat-shaming: gúnyt űzni valakiből vagy megszégyeníteni a túlsúlya miatt, vagy értéktelennek, haszontalannak, lustának és visszataszítónak minősíteni emiatt)

A története és biológiája

Ha bármit olvastál a külsővel kapcsolatban úgy vélhetted a marketingesek nem voltak éppen korrektek velünk amikor a “fessünk jól meztelenül!” szlogent  tették a normává. Így van? Valójában nem. Az elképzelésük a fittségről valóban új keletű? Dehogy! Eltorzították a szépségről alkotott képünket? Szintén nem. Megváltoztatták, hogy mit tartunk szexinek? Egyáltalán nem.

Ha esetleg olvastad valamelyik gyengeelméjű firkász értekezését a testképről, ők megpróbálnak mindenkit meggyőzni, hogy ezek az elvárások a fittség tekintetében új keletűek. De ezek azt is el akarják hitetni veled, hogy kövérek cikizése is modern világunk teremtménye. De mindkét állítás hamis!

Biológiai preferenciák

Mint faj, nem igazán változtunk fiziológiailag és biológiailag egy jó ideje, nagyjából pár ezer éve. De szűkítsük ezt le, mert a szépség és szexuális vonzalom könnyen meghatározható. Ezek határozzák meg:

Szimmetria – az arcé és a testé egyaránt.
Egészség – életerőt és egészséget sugárzó megjelenés.

Ezek egyike sem vita tárgya. Ellenkezhetsz de akkor csak magadnak hazudsz. Ezek összefüggnek. Azokra vágyunk akiknek a megjelenése egészséget és életerőt sugároz, evolúciós* és biológiai szempontból, mert így biztosíthatjuk az utódaink nagyobb túlélési esélyét az életben.

Steve Reeves a korai testépítőbajnok jóval versenyzői karrierjének befejezése után, 1959 körül.

Az attraktívitás (attraktív: látványos, vonzó, megkapótudományosan meghatározható a szimmetria segítségével, mind az arc mind pedig a test szimmetriáját tekintve. Ezen túlmenően összefügg azzal ki mennyire látszik alkalmasnak az utódnemzésre.

Mind faj két dologra vagyunk programozva: a túlélésre és a szaporodásra. Szóval azt a partnert keressük aki a nagyobb esélyt adja a túlélésre az utódainknak. Ez a tudomány szerint a szimmetriához kötődik, alapvetően a szimmetria az ami többé vagy kevésbé vonzóvá teszi az embereket.

A 0,7-es derék-csípő arányú nők a legvonzóbbak a férfiak számára. Nem meglepő, hogy az ilyen arányokkal rendelkező nők általában egészségesebbek. Az arc szempontjából is az egészség jele a szimmetria. Ez az oka, hogy a plasztikai sebészek (az igazán jók) vonzóbbá tudnak tenni. Ők kijavítják az asszimmetriát. Fiziológiai nézőpontból vizsgálva, az ösztrogén gátolja a csont növekedést a nők állán és arcuk alsó felén ezáltal behatárolva az állkapocs méretét, optikailag nagyítva a szemet. A több ösztrogén jobb termékenységet jelent, amihez a férfiak természetesen vonzódnak. Nem, mi nem mondjuk meg ránézésre mennyire termékeny egy nő, de tudat alatt érzékeljük a megjelenésén keresztül, ha elismered ha nem.

Jó, persze: akciószínész fejszerkezettel rendelkezni nagyobb részt genetika kérdése.

 

A férfiaknál a magas tesztoszteron egyik jele a széles, erős állvonal amit a nők annyira szeretnek. Ez ugyanazt jelzi nekik: párosodásra alkalmasabb egyed.

Mindezek a karakterisztikák mutatják az alany általános egészségét és az egészségesebb személyek vonzóbb személyek. Ez tudomány. Nem vélemény.

Amit kontrollálhatsz

A plasztikai sebészettől eltekintve senki nem tudja megváltoztatni az arcát ha az kevésbé előnyös.

De a tested esetében (részben) irányíthatsz. Ezen okból a szociális nyomás, hogy fogadjuk el “minden méretben gyönyörű” lehetsz, egy vicc (főleg amióta a hétköznapi ember szinte bárminemű kemikáliát beszerezhet).

Gerard Butler is fel tudja hozni magát, a cél érdekében. Azután meg vissza. Feltehetőleg nem köti le a figyelmét különösebben ez a műfaj.

Persze, bizonyos szinten a szépség a szemlélő nézőpontjától is függ, az embereknek különbözőek a preferenciáik, és igen, személyiség is szebbé (vagy kevésbé szebbé) tehet valakit. De szigorúan megjelenést tekintve, a legtöbbünk számára nyilvánvaló, hogy egyes férfiak vagy nők miért vonzóak a többség számára.

A férfiak gyakran azért kezdenek edzeni, hogy felhívják magukra a nők figyelmét. A nők azért tartják életben a hóbortos diétákat, az aerobik és más csoportos órákat mert vékonyak és “tónusosak” akarnak lenni. De a tény az, hogy akár változnak a céljaink akár nem, még mindig azért faragjuk jobbá a fizikumunkat, hogy jobb partnernek tűnjünk, az edzés és az egészséges táplálkozás által egyfajta a szexepilt próbálunk építeni.

De manapság óriási a politikai korrektség nyomása, hogy fogadjuk el, minden ember minden formában és méretben lehet olyan attraktív mint azok akik fizikailag fittek. Talán eljátszhatod az egyetértést, de biológiailag valószínűleg elutasítod ezt az elképzelést.

Valószínűleg nem is szereted ezt a témát, mert manapság mindenki olyan könnyedén megsértődik, de ez nem változtatja meg a biológiát, a történelmet, az evolúciót* vagy a tényeket. Meg van az oka, hogy Kevin James-t soha nem fogják megválasztani a legszexibb élő férfinek, amíg David Beckham-et talán igen.

Ugye nem kell segítség, hogy ki kicsoda a képen?

A fitnesz és a “Fat Shaming” története

Fat shaming nem új. A fogalom és a vele kapcsolatos hiperérzékenység az új, de maga  a “fat-shaming” évszázadok óta itt van. Akárcsak a szépség ideál ami leginkább a fizikailag egészséges testet értékeli.

Évszázadokkal ezelőtt csak a leggazdagabb emberek tudtak elhízni akik saját birtokkal rendelkeztek. A királyi családok alapvetően, mert ők megengedhették maguknak a bőséges élelmet és nem volt fizikai munkájuk. S tudod mi történt – kigúnyolták őket a kövérségük miatt.

III. Ptolemaiosz Euergetész, az ókori Egyiptom egyik uralkodóját “Physkon” névvel illeték a háta mögött, ami alapjában “zsíros”-nak lehet fordítani, a kövérsége miatt.

lll. Ptolemaiosz (Physcon) nem volt piskóta. (A Cleopatra c. filmből,1983)

Az ókori görögök is a testkultúra megszállottjai voltak. Nem gondoltad volna az Olimpiát kitaláló kultúráról, ugye? (Ellenkezőleg! – a szerk.) A meztelen Olimpiák idején, mint Tony Perrottet is írja, “Kevés kultúra volt olyan szégyentelenül hiú és felszínes a fizikai tökéletesség terén mint a görögök. A renyheség és a sápadt bőr a gúnyolódás célpontjai voltak, amforák díszítésén is fennmaradt ahogy a kövér fiúkat csúfolnak a kortársaik.”

Alapvetően a görögök azt szerették ha az ember sportos és napbarnított volt. Tisztelték az acélosan sportos testet miközben megszégyenítették és kirekesztették a túlsúlyosakat. Az edzés iránti megszállottság leginkább a harci felkészítéshez kötődött, szóval azt is mondhatnád az egésznek csak ez az oka. Azonban nem kell mást tenni csak nézzük meg a szobraikat, a görögök istenítették és mélyen tisztelték azokat a férfiakat és nőket amik manapság is beleillenek az izmos és szálkás meghatározásba.

Bezzeg ők… Nem is értjük miképp hoztak egyesek efféle minőségi izomzatot kalóriatáblázat, whey pro, glutamin és Vitargo nélkül…

A görögök abban hittek, hogy egy egészséges elmének szüksége van egy egészséges testre és vice versa. A fizikai egészség hozzájárul a mentális egészséghez, és hogy a civilizáció erős és stabil legyen, mindkettőnek figyelmet kell szentelni. A Neurology folyóiratban újonnan publikált ötéves kutatássorozat, némileg alátámasztja ezt, azt állítva, hogy túlzott elhízással összefügg a kognitív hanyatlás és az alacsonyabb IQ. Hé, ne rám haragudj, haragudj a tudományra! (Van még pár egyéb találat is ha keresünk, például: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3813310/)

Ha leckét szeretnél kapni arról milyen is az amikor egy civilizáció elbukik az elhízás és az ellustulás miatt, nézd meg mi lett a Római Birodalommal! Amíg a hódítás korát élték addig Róma nagy hangsúlyt fektetett a fizikai felkészültségre a háborús kihívások miatt. Amikor azonban Róma szuperhatalom lett a háborúskodás és az erőnlét iránti lelkesedés erősen megcsappant, a helyüket az erkölcsi hanyatlás, szórakozás és a jólét vette át.

A jólét, úgy mondják, gyengeséget szül. S a fizikailag gyenge, kövér és lusta Róma elbukott az edzettebb és fizikailag fittebb Észak-Európai barbár törzsekkel szemben.

Miért kéne ezzel törődnünk?

Igaz, mi már nem hódítunk meg újonnan felfedezett földeket karddal a kezünkben. Mi egy modern korban élünk ahol a civilizáció, a jólét és a modern technológia segített létrehozni a “járványos elhízást” – egy olyan népbetegséget ami óriási terhet ró az egészségügyre és a gazdaságra.

Az elhízott emberek többet hiányoznak a munkából mint az egészséges testsúlyúak, ez évi 8 milliárd dollárba kerül a gazdaságnak évente. Az elhízással összefüggő egészségügyi kiadások összege egy 2008-as becslés szerint 147 milliárd körül van.

Egyes emberek azokra a kutatásokra mutogatnak amik szerint a túlsúlyosok tovább élnek, de talán az életkörülményeket se ártana figyelembe venni. A tovább élés nem feltétlenül jelent jobb minőségű életet… különösen ha gyógyszerek szedsz azért, hogy csökkentsd a gyógyszereid mellékhatásait… amit az inaktív életmód és a rossz táplálkozás mellékhatásaira szedsz.

Ennek ellenére van egy erős nyomás, hogy társadalmilag fogadjuk el az elhízást mint szépséget, érzékiséget, kifejezetten jó megjelenést. De az ok amiért erre képtelenek vagyunk az, hogy a kövérség az egészségtelenség fizikai megtestesülése és egy egészségtelen test nem az ideális partner az utódnemzésre.

Az “egészség minden méretben” mantra már meggyökeresedett a mindennapokban, de egészségügyi szempontból ez egy hazugság. Az elhízás és az optimális egészség nem tud és nem is jár kéz a kézben.

A torontoi Mount Sinai kórház kutatói megvizsgáltak több kutatást visszamenőleg egészen az 1950-es évekig és megállapították, hogy nem lehetsz egyszerre elhízott és egészséges. Az “egészséges túlsúly” koncepciója is relatív új, megjelenése az előző évtizedre tehető és nem támasztja alá semmilyen egészségügyi és tudományos bizonyíték.

Olykor előfordulhat félreértés.

Ez viszont egyáltalán nem akadályozta meg az “egészséges minden méretben” mozgalmat a terjedésben. Mind a nők, mind a férfiak felültek a szociális és más médiában terjedő kampányoknak amik ünnepelték az elhízott testeket mintha ugyanolyan vonzóak lennének mint a fittek, másfelől a teljesen átlagost (“dad bod = apu test”) tették a vonzóság új standardjának. Évente többször megmondják nekünk, hogy valamilyen átlag alatti fizikum az “új szexi”.

Persze egyikünk se hiszi el igazán. A szemünk még mindig a sportos testeken időzik el, még akkor is amikor a politikailag korrekt lelkiismeretünk azt mondja ez “rossz”.
Nem veszed be… még ha azt gondolod igen, akkor sem

Az alacsony önbecsülésű nők azt állítják ők szeretik az “apu testet”. De ezt csak azért mert az “apu test” nem feszélyezi őket a saját megjelenésükben. Ez egyértelműen összefügg. De ne hagyjuk magunkat megvezetni! Egy 90 kilós szálkás fickó szörnyen megfélemlítő egy olyan nőnek aki literszám dönti be a kólát a fél kiló péksüti mellé és pizzát rendel vacsorára, minden nap.

A kisportolt úr a fegyelem, a munkamorál és elszántság megtestesülése. Amíg sütis hölgy a magányosan elszürcsölt borocskák és bezabált jégkrémek megtestesülése. Senki nem akar olyannal randizni akinek a teste (és az erőfeszítés amibe került elérni) kellemetlen érzéseket kelt amikor magára néz. Végtelenségig lehet kifogásokat és magyarázatokat gyártani, de ez erről szól.

Szóval tegyük lejjebb a lécet minden téren? Ünnepeljük az apu testet és a kóros elhízást? Tegyünk úgy mintha ugyanolyan vonzó lenne mint 0,7 csípő-derék arány a nőkön vagy a kockás has és a széles váll a férfiakon?

Természetesen nem ezt a szobrot használták mintának…

Egyesek az szeretnék ha így gondolnád. Egyesek megpróbálták Amy Schumer-t Aphroditéhoz hasonlítani, de módszeresen egy rossz szobrot használtak. Minden Aphrodité szobor ami állva ábrázolja, egy olyan nőt mutat akinek halványan látszanak a hasizmai és megfelelő a derék-csípő aránya.

A szépség ideálok és akik küzdenek ellenük

Egyesek azt mondják a kultúránkat elárasztották fit, sportos testek képei és ezeket a fényképek önmagukban megvalósítják a “Fat shaming”-et, megszégyenítenek mindenkit aki nem ezen normák szerint élnek. De a magas szint elvárása a fizikum fejlettségét illetően nem új. Ezer évekre tekint vissza. Most is és mindig is olyasmi volt amire büszkeségre adott okot.

Az se újdonság, hogy az egészségtelen testeket nem találjuk vonzónak. De az elhízottság ünneplése az új és tragikus!

A társadalmi mozgalom ami ragaszkodik ahhoz, hogy az elhízás nem probléma, ránk akarja erőszakolni a kövérség elfogadását, tartsuk normálisnak és vonzónak, miközben az ösztönös belsőnk üvöltve tiltakozik ellene. S ha teljesen őszinték leszünk, ránk kerül a bélyeg, hogy nem fogadunk el másokat, megszégyenítjük őket.

A cikk eredetije a T-Nation oldalán:
https://www.t-nation.com/opinion/sex-appeal-fitness-and-fat-shaming

*A főszerkesztő véleménye: amennyiben az evolúció annyit jelent, mint az ” idők során végbemenő változás,”  nem vitatható: a természetes kiválasztódás arra ad magyarázatot, hogy az élő szervezetek hogyan alkalmazkodnak a kisebb környezeti változásokhoz. Ugyanakkor nagyon gyenge magyarázatot kínál azokra a döntő kérdésekre, hogyan jöttek létre a bonyolult adaptációk először, vagy az idők során miként változtak át más fajokká. Az evolúciós elmélet noha szeret tudományos tényként feltűnni, számos kiváló, a témában járatos tudós máig vitatja.