A kazahsztáni válogatott felkészülésének tudományos és módszertani megközelítése

Ivan Sivokhin, Alexei NI, Enver Turkileri

Olimp 42-48:2-3:2012
Angolra fordította: Andrew Charniga, Jr.

Sportivnypress.com

Bevezetés

A súlyemelésben a kimagasló eredmények hajszolása szükségessé teszi új módszertani megközelítések kutatását, a felkészülés hatékonyságának fokozását, különösen a legfontosabb versenyek idején. A különböző felkészülési módszerek elemzései és a kiváló sportolók pályájának eredményei azt mutatják, hogy a súlyemelők az éves ciklus során nagyobb volumenű terheléssel dolgoztak, verseny időszakban viszont egy meghatározó kritérium van, ez pedig az intenzitás. Ez meghatározó tényező egy gyorsabb ütemű fejlődés eléréséhez.

Időközben, egy hatékony technológiai megközelítést dolgoztak ki, az élvonalbeli súlyemelők felkészítésére, a nemzeti válogatottal történő aktuális munkára alapozva. Ez a megközelítés alkalmas rá, hogy hasznosítsa a  legújabb tudományos eredményeket is, és azon szakemberek hatalmas tapasztalatát, akik ezeket a kivételes eredményeket elérték a súlyemelőkkel végzett gyakorlati munka során {1,2,3,4}.

Ilya Ilyn (KAZ) kétszeres olimpiai bajnok még soha nem veszített nemzetközi versenyen. Charniga photo

Az új edzésprogramok létrehozása és azok kísérleti úton történő értékelése lehetővé teszi számunkra. az edzés minőségének fokozását és egy gyorsabb ütemű fejlődés elérését. A teljes versenyfelkészülési folyamat tanulmányozásához javasolt a szisztematikus megközelítés, amiben a tradicionális sport eredmények, mint rendszerformáló elemek kerülnek értékelésre. Jóllehet, véleményünk szerint {5}; amely összhangban van más szerzőkével; {6} a rendszerformáló elemei a versenyfelkészítésnek,  a “motoros cselekvések”, amelyek összehasonlíthatóak az adott sport aktuális versenyein. A felkészülési folyamat során a sportoló minden tevékenysége alárendelődik a motoros cselekvés kialakításának, fejlesztésének és tökéletesítésének a versenyfeltételeknek megfelelően.

A szervezet fiziológiai (PHY), biokémiai (BIC), biomechanikai (BMC), pszichológiai, és egyéb tulajdonságai; valamint az edzés típusa (fizikai, technikai, taktikai, pszichológiai, integrált) mind azt a célt szolgálja, hogy tökéletesítse a motoros cselekvést (tér-idő, dinamika, kinematika, ritmika, a koordináció, és így tovább).

Az ember csak az optimális motoros cselekvés tanulásával érheti el a maximális eredményt. Az eredmények tehát attól függnek, hogy a sportoló képes-e a hatékony koordinációra  egy meghatározott pillanatban {5,6,8,9}.

Nyilvánvaló, hogy az edzés hatékonysága, a sport-technikai fölény elérésének folyamatának minden szakaszában  függ, a tudás szisztematikus hasznosításától, valamint a szervezet rendszereinek (BMC, PHY, BIC) a diagnosztikai tesztelésétől, ami biztosítja a motoros cselekvések szükséges paramétereit.

Az edzés egyértelmű célja, a koordináció fejlesztése és tökéletesítése. Fókuszáljon ezáltal arra, hogy a sportoló a verseny gyakorlatokat (szakítás, felvétel és lökés) a maximális vagy ahhoz közeli súlyokkal hajthassa végre.

Lényegében, a súlyemelő eredményt meghatározó tényezők, az atléta technikájának a versenygyakorlatokban mutatott hatékonysága, és a speciális fizikai tulajdonságok fejlettségi szintje.

Képesnek  kell lennie továbbá arra, hogy mindezt magas szintű versenyeken adott körülmények között realizálja a saját potenciáját.

A kutatások azt mutatják, hogy a maximális és a robbanékony erő szintje határozza meg a verseny gyakorlatok dinamikus jellemzőit, és nagyon is összefügg súlyemelő eredményekkel. Tehát nyilvánvaló, a súlyemelő eredmények javulásának mértékét alapvetően a legfontosabb izomcsoportok maximális és a robbanékony erejének növekedése határozza meg, amennyiben, a sportoló magas szintű technikai tudással rendelkezik. A legfontosabb kikötés, hogy a sportoló képes legyen robbanékony erőt generálni a nagy sebességű mozgásokban, ami verseny gyakorlatok jellemzője {8,9}.

Podobedova Kazahsztán 2012-es női olimpiai bajnoka. Charniga Photo

A tudományos adatok azt mutatják, hogy a maximális erő összefügg, mind a gyors, mind a lassú összehúzódású izomrostok hipertrófiájával, de a robbanékony erő növekedése, csak a gyors összehúzódású izomrostok hipertrófiájához kapcsolódik{10}. Tehát az edzés legfontosabb célja, a gyors összehúzódású izomrostok szelektív hipertrófiája azokban az izmokban, amelyek teljesítménye kulcsfontosságú a versenygyakorlatokban. Ezen cél eléréséhez számos feltételnek kell teljesülni.

  • Magas intenzitású edzés terhelés;
  • Olyan speciális előkészítő gyakorlatok beiktatása, amelyek megfelelnek vagy meghaladják a verseny gyakorlatok dinamikus jellemzőit;
  • Gyakorlatok, amelyek szerkezetükben megfelelnek a versenygyakorlatoknak, azok egyes szakaszainak, töredékeinek;
  • Sorozatonként nem több, mint 1-2 ismétlés alkalmazása;
  • Az egyes gyakorlatok munkasorozatai egy 12-20 perces időtartamban, 15-20 sorozatban hajtandók végre;
  • A gyakorlatok között 15-20 perces passzív pihenők alkalmazandók;

 

 

Ezen felül az edzések száma naponta háromra emelendő.

Annak érdekében, hogy a gyors összehúzódású izomrostok szelektív hipertrófiájának problémáját kezeljék, melyek hatással vannak a súlyemelő edzés hatékonyságára, szükséges figyelembe venni a következőket:

  • a gyors összehúzódású izomrostok hipertrófiája során az izom hajlamos miofibrilláris tömeg felhalmozására{11}.
  • a magasabb sebességű izom-összehúzódásoknál az arányosan növekedő erőt, a maximális erő növekedése kíséri, a gyors izomrostok szelektív hipertrófiája révén;
  • a gyors összehúzódású izomrostok szelektív hipertrófiájának eredményeként, a növekvő maximális erő nem vezet jelentős test és izomtömeg növekedéshez, mert kifejezetten nem serkenti a lassú összehúzódású izomrostok hipertrófiáját;
  • a lassú rostok viszonylag szerény, kisebb mértékű hipertrófiája nem hoz létre többletnyomást az izomban, ami negatívan befolyásolná a gyors izomrostok összehúzódásának erejét {12};
  • gyors rostok esetén fokozott terhelés mellett sem tapasztalható rendkívüli tejsav felhalmozódás, mivel azt a lassú rostok tevékenyen felveszik és hasznosítják {13};
  • a gyors motoros egységek, az aktiválást összekötve a központi idegrendszer tűréshatár közeli terhelésével stimulálja, az endokrin rendszert, és növeli a hormonok koncentrációját a vérben. {14}.
Az eredetileg Kínából „kölcsönzött”, Z. Chinshanlo aranyat nyert Kazahsztánnak 2012-ben az 53kg-os súlycsoportban. Charniga photo

Elméleti vizsgálata lehetővé tette, hogy megállapítsuk a súlyemelő edzés alapvető célja, a gyors izomrostok miofibrillrális tömegének növelése azon izomcsoportokban, melyek teljesítménye elengedhetetlen a versenygyakorlatok végrehajtásához. Ebből a nézőpontból, akkor elég érdekes, hogy az éves formábahozás javulásának mértéke, valamint annak általános hatékonysága, a miofibrillumok számának, elsősorban a gyors rostokban történő növelésétől függ. Ez az egyik legfontosabb tényező, ami meghatározza az edzésrendszer struktúrájának intenzitását, ami a sportoló hosszútávú alkalmazkodását, egy meghatározott igénybevételhez kell nyomon kövesse {15}, amitől hosszútávon, a teljes felkészülés függ a meghatározott időkereten belül {1,2,16,17}.

Fontos figyelembe venni több tényezőt az edzés intenzitás tervezésekor.

  • A gyors motoros egységek aktivitása, amely 8-12 héttel a nagy intenzitású erőterhelés megkezdése után éri el maximumát{16}.

  • Az endrokrin rendszer aktivitása {13, 15}.

  • Az izomrostok genetikai felépítésének, kialakításának aktivitása , amelyek meghatározzák a nukleinsavak és fehérjék szintézisének intenzitását {13, 15, 18}.

  • Az aminosavak koncentrációjának fokozása a szervezetben {13}.

  • Az izomsejt membrán, hormon és tápanyag áteresztőképességének növelése (13, 18}.

Az egy fontos szempont, hogy a hosszan tartó és magas intenzitású fizikai terhelés, kiterjedt zavart eredményezhet az izomsejtek működésében, és hozzájárul a nukleinsavak és a fehérjék szintézisének felborulásához, amelyek csökkentik az edzés eredményességét {13, 19}. Hasonló hatás lép fel a hosszan tartó alacsony intenzitású terhelésnél, mivel az csökkenti, a gyors izomrostok aktivitását.

A versenyszintű intenzitás nagy mennyiségű terhelésének asszimilációja modellezi, a versenyek feltételeit és szerkezetét; a gyakorlatok kiválasztása és az elvégzett munka karaktere révén, minden szükséges feltétel adott, a szervek és szervrendszerek elengedhetetlen gyors adaptív felépüléséhez és a versenygyakorlatok teljesítéséhez{1,2,16,17}.

Ehhez szükség van egy megfelelő időtartamú felkészítési programra, (például az éves felkészülési ciklus) ami pontosan leképezi a versenyfeltételeket {3,20}.

Gondos biomechanikai és élettani vizsgálatokat végeztünk minden, a súlyemelők által alkalmazott hagyományos és a nem-hagyományos gyakorlattal, annak érdekében, hogy kiválasszuk azokat a gyakorlatokat, amelyek biomechanikai és élettani jellemzői megfelelnek a verseny-gyakorlatoknak, valamint biztosítják a gyors izomrostok szelektív hipertrófiáját a legfontosabb izomcsoportokban {4,7}.

A súlyemelő edzését, a versenyek szerkezetének és feltételeinek modellezésével kell megtervezni, annak érdekében, hogy fokozza a hatékonyságot. Mi lefektettünk néhány jellemző edzés-mintát és egy alap mikro-ciklus modellt, amelyek a sportoló maximumai alapján meghatározzák, a sorozatok és a sorozatonkénti ismétlések számát az adott százalékok alapján. Úgy hisszük, hogy ez az éves ciklusú edzéstervezés, – ezzel az egyirányú, a súlyemelő verseny speciális sajátosságait hangsúlyozó modellezéssel – lehetővé teszi a élvonalbeli súlyemelők nagyobb arányú fejlődését.

 

Minta edzés

Klasszikus szakítás (alapvető munkasorozatok):

Első sorozat: 80 kg x 1×1; 90 kg x 1×1; 100 kg x 1×1

Második sorozat: 85 kg x 1×1; 95 kg x 1×1; 100 kg x 1×1

Harmadik sorozat: 90 kg x 1×1; 95 kg x 1×1; 100 kg x 1×1

Negyedik sorozat: 80 kg 2×3

20 perc pihenő

 

Klasszikus felvétel és lökés (alapvető munkasorozatok):

Első sorozat: 110 kg x 1×1; 120 kg x 1×1; 130 kg x 1×1

Második sorozat: 115 kg x 1×1; 125 kg x 1×1; 130 kg x 1×1

Harmadik sorozat: 120 kg x 1×1; 125 kg x 1×1; 130 kg x 1×1

Negyedik sorozat: 110 kg 2×3

20 perc pihenő

 

Mellen guggolás (alapvető munkasorozatok):

Első sorozat: 130 kg x 2×1; 140 kg x 2×1; 150 kg x 1×1

Második sorozat: 135 kg x 2×1; 145 kg x 2×1; 150 kg x 1×1

Harmadik sorozat: 140 kg x 2×1; 145 kg x 2×1; 150 kg x 1×1

 

Alap mezociklus model

Hétfő, Szerda, Péntek

10:00- 10:40 – Mellen guggolás – 90% 2 x 1; 100% 1 x 3; 90%/2 x 3

11:00 – 11:40 – Szakítás – (80/1 x 1; 85/1 x 1)x3

12:00 – 12:40 – Felvétel és lökés – [(80% 1 + 2) x 1; (85%1 +1) x 1] x 3

16:00 – 16:40 – Szakítás -(80% 2×1; 90% 1×1; 95% 1×1) 3

17:00 – 17:40 – Felvétel és lökés -[(80%1 +2 )x1; (90%1+1)x1; (100% 1+1)x1]3

18:00 – 18:40 – Mellen guggolás – 90% 2 x 1; 100% 1 x 3; 90%/2 x 3

21:00 – 21:40 – Szakítás -(80% 2 x1; 85% 1×1)3

22:00 – 22:40 – Felvétel és lökés -[(80% 1+2)x1; (85% 1+1)x1]3

Kedd, Csütörtök, Szombat

10:00 – 10:10:30 – Mellen guggolás – 85% 2×1; 95% 1×3; 90% 2×2

10:50 – 11:20 – Szakítás tőkéről – (80% 2×1; 85% 1×1)3

11:40 – 12:10 – Lökés állványról – (80% 2×1; 85% 1×1)3

17:00 – 17:40 – Szakítás – 80% 2×1; 85% 2×5

18:00 – 18:40 – Felvétel és lökés – 80% (1+2)x1; 85% (1+1)5

19:00 – 19:40 – Mellen guggolás – 90% 2 x 1; 100% 1 x 3; 90% 2 x2

20:00 – 20:40 – Dobozról ugrás – 5 x 5

 

A kutatás célja

A edzés hatékonyságának kísérleti alátámasztása, a versenyek feltételeinek és szerkezetének modellezésével a élvonalbeli súlyemelők éves felkészítési ciklusában .

A kutatás módszerei és szervezése

Végeztünk egy pedagógiai kísérletet, egy kétéves ciklusban (2004 és 2005), annak érdekében, hogy a kísérleti program hatékonyságát értékeljük.

Tíz magasan képzett sportoló (MSIC, MMS), a 16-26 éves korosztályból, volt a kísérleti csoportban. A kísérleti csoport az első éves ciklusban a hagyományos programozás szerint edzett {4}. A sportolók, a következő évben a kísérleti programmal edzettek {21}. A kísérleti csoport összetétele nem változott, se a kontroll, se a kísérleti időszakok alatt. Az alanyok nem voltak tisztában azzal, hogy egy kísérlet részesei.

A program végrehajtása során fontos sarokpont, a pénteki edzés tervezése. Ez az edzés pontos modellezése, a verseny feltételeknek a maximumközeli-súlyok használatával a verseny gyakorlatokban és a guggolásban; függetlenül a mikro–ciklus típusától. A sportolók maximumközeli súlyokon végzett gyakorlatainak sikere és egyben  kritériuma, hogy ezeken az edzéseken a sportolók mennyire jól alkalmazkodnak a edzésterheléshez. Ez az információ felhasználható a felkészítésük folyamán.
A kapott információt felhasználva, időben változtattak a tréningen.

A rendkívül nagy edzésterhelés idővel csökkenti a munkaképességet, ami elkerülhetetlenül szükségessé tesz helyreállító edzések beiktatását, valamint a terhelés intenzitásának csökkentését. Gyakorlatok, amelyek alapvetően különböznek dinamikában és sebesség jellemzőkben a verseny gyakorlatoktól, {8,9} kihagyták a tréning programból.

Alapvetően a gyakorlatok a maximális intenzitás 80-100%-án kerültek végrehajtásra, 10-16 gyakorlat, 1-2 ismétléssel sorozatonként. Az alapvető munka nagy motoros igénybevételt jelent 15-20 perc időtartamban; ami után van egy 15 – 20 perces pihenő.

A terhelés-intenzitás dinamikája a maximális eredmény százalékában fejeződik ki, – a hét minden napjára – az alap mikro-ciklusban, amelynek megvannak a maga sajátosságai. (lásd diagram, 1. ábra).

A sok éves tapasztalat, – ezen mikro-ciklus modell felhasználásával, valamint néhány tudományos adat – arra engednek következtetni, hogy ezzel az edzés módszerrel elérhető a sejten belüli struktúrák (főleg a gyors izomrostokban) stabil fejlődése, amelyek viszont meghatározzák a miofibrilláris rostok szintézisének intenzitását. {13}

Ez a folyamat, a gyors izomrostok szelektív hipertrófiájához vezet és ennek eredményeként, a sebesség – erő index növekedik, valamint a mozgás dinamikus jellemzői és a verseny gyakorlatok eredményei javulnak.

Ez az edzésmódszer lehetővé teszi a sportolóknak, hogy nagy teljesítményen dolgozzanak és emellett, elkerüljék a dolgozó izmok túlzott kifáradását, ami negatívan befolyásolja a regenerálódást és elnyomja a strukturális fehérjék szintézisét az izomrostokban {13,19}.

Eredmények és azok megvitatása

Az 1. és 2. táblázatban szereplő adatok, a sportolók által az előkészítő és a verseny időszakban alkalmazott terhelés alapvető mutatóinak összehasonlító elemzése, – mind a kontroll és a kísérleti csoportban – több, mint egy éves ciklusban.
A jelölések a következőek: az emelések átlagos száma (NL) – (), és az átlagos szórás – (S) minden egyes intenzitási zónához az edző csoportoknál. Külön oszlop van a 90% feletti NL-ekhez rendelve. A táblázatban úgyszintén szerepelnek az 1988-as szöuli olimpiára történő felkészülés során keletkezett hasonló adatok {22}.

A táblázatban bemutatott eredmények elemzése azt mutatja, hogy a kísérleti programban nagyobb mennyiségben fordult elő 90%-nál nagyobb intenzitás. Ez a munkavégzés azon gyakorlatokra volt jellemző, amelyek megfelelnek a verseny gyakorlatoknak.

Nagy volumenű, guggoló és ugró gyakorlatok is részét képezték a felkészülésnek. A válogatás alapja az a saját kutatás, amely kimutatta, hogy a verseny-gyakorlatok eredményeit a következőek határozzák meg: 50%-ban a maximális erő, 22%-ban az alsó végtagok robbanékony ereje{7}.

Így a hangsúly, az olyan gyakorlatokra került, mint a mellen guggolás. Ennek oka kettős. Először is, ez a gyakorlat, azonos a felvétel felállási szakaszával, erősíti az izmokat, amelyek a súlyzót a mellkason tartják, valamint azokat az alsó végtagokat, amelyek felelősek a tényleges felemelkedésért. Másodszor, ez a gyakorlat stimulálja az endokrin rendszert a reflex mechanizmusok bevonása révén {23}, ami ennek hatására javítja a hormonális választ a edzésterhelésre {14, 15, 17, 18}.

Egy nagy, hangsúlyát tekintve egyirányú edzésterhelés, ami teljesen megfelel feltételeiben és szerkezetében a súlyemelő versenyeknek, ami lehetővé teszi a szervezet adaptációjának fokozását egy kifejezettebb konkrét cél érdekében, ami jól láthatóan tükröződik a javulás mértékében (3. táblázat).

3 táblázat.

# súlyemelő

Fejlődés kg-ban
2004

Fejlődés kg-ban 2005

Különbség kg

1

25

43

+18

2

12

28

+16

3

0

7

+7

4

10

21

+11

5

20

31

+11

6

5

20

+15

7

5

15

+10

8

10

12

+2

9

5

22

+17

10

15

25

+10

X;Y

10.7; S = 7.2

22.4; S= 9.7

11.7; (p<0.01)

  

A kísérleti felkészítés lehetővé tette számunkra a magasabb arányú fejlődést, amely összesítettben (szakítás és lökés) számszerűen, valamint átlagosan 22,4 kg per év, (Szórás = 9,7 kg) ami 11,7 kg-mal több, mint az előző évben (P <0,01).

Egy másik tisztázandó kérdés, hogy miért nagyobb a fejlődés üteme: a felkészítési terv nélkülözi a nagy ingadozásokat és variációkat a terhelésben. A tudományos adatok bizonyítják, hogy a túl nagy terhelés lebontja az izomszövetet és a szervezet nem képes regenerálni {13,18,19}. Egy ilyen nagy terhelés után szükségszerű egy helyreállító edzést beiktatni, ahol jelentősen csökken az edzés volumene és intenzitása. Ez a gyors összehúzódású izomrostok fiziológiai terhelésének csökkenését eredményezi.

Tehát véleményünk szerint, az edzés első és második változata az felkészítési folyamat hatékonyságának csökkenéséhez vezet.

 Számos publikáció {21} megerősítette ezen felkészítési program elméleti és gyakorlati megalapozottságát. Az itt bemutatott felkészítési programot használta a kazahsztáni válogatott, a 2009-2012 közötti olimpiai felkészülési ciklusban. A kazahsztáni súlyemelő válogatott csapata, ebben az olimpiai ciklusban mutatott teljesítménye megerősíti a kísérleti program hatékonyságát.

A kínai származású Maya Manez 2012 kazahsztáni arany érmese. Charniga photo.

  Egy személyre szabott program került kidolgozásra minden sportoló számára, meghatározott számú jellemző alapján a felkészültség és a prognosztizálható sport eredmények figyelembevételével.

A tartalom, szerkezet, volumen nagyságrend és intenzitás gondos tervezése, valamint az eredmények dinamikája, a klasszikus és a speciális előkészítő gyakorlatban mind része a felkészítési program tervezésének. Különös figyelem fókuszálódik a versenyszintű intenzitással végzett gyakorlatok számának kontrollálására, valamint a személyes rekordokhoz közeli, vagy az azt meghaladó súlyokkal végzett munkára. Ezeket hetente ellenőrzik és összehasonlítják a tervezett eredményekkel is. Az egyes képzési programok komplex ellenőrzése és az eredmények összehasonlítása a modell közbülső jellemzői alapján lehetővé teszi számunkra, hogy értékeljük a felkészültség különböző összetevőit és időben végrehajtsuk a szükséges korrekciókat a felkészülés során.

Bemutattuk a kazahsztáni válogatott felkészítésének alapvető elveit. A felkészítés minőségét és hatékonyságát, amit a világ-és olimpiai bajnokságok gyakorlati tapasztalatai igazoltak.

Jelentős gyakorlati tapasztalatokat halmoztunk fel a felkészítési modell alkalmazásával és a hozzá párosuló kutatással, ezáltal úgy érezzük, képesek vagyunk arra, hogy tovább tökéletesítsük az élsportolók felkészítési folyamatát.

Következtetések

  1. A kutatások azt mutatják, hogy a sportolók képzése a mi kísérleti programunkkal, amely a verseny szerkezetét és feltételeit maximálisan modellezi, valamint magában foglal egy egyirányú edzés vektort, lehetővé tette a sportolók számára a nagyobb fejlődés megvalósítását az éves ciklusban; valamint megfelel más szerzők vizsgálatai által nyert adatoknak {1,2,3,13,17,20}.

  2.   A Kazah Köztársaság nemzeti válogatott csapata a kísérleti program szerint készült fel, ami lehetővé tette számukra, hogy elérjék a teljesítményük stabil fejlődését az éves ciklusban, és jó eredményeket szerezzenek az ázsiai világbajnokságon és a londoni olimpián.

(Megjegyzés: Felhívnánk a figyelmet, hogy ezt az edzés módszert, edzés tervezést és terhelési metódust Kazahsztán legjobbjainak, a világ élvonalába tartozó atlétáinak találták ki! Ez a terhelés, ilyen edzés sűrűséggel, nem egyszerű halandóknak való. Mellesleg, bár nem térnek ki rá, nagy valószínűséggel nem dopping mentes felkészülésről van szó a cikkben – Amatőr Súlyemelők Weblapja)

Irodalom

  • Prilepin, A.S., Experimental determination of the optimum training load of classified – weightlifters. Masters Thesis, Moscow, 25:1973

  • Vorobyev, A.N., Weightlifting, Essays on Physiology and Sport Training, Moscow, FIS, 255:1977

  • Furnadzhiev, V., Abadzhiev, I., “The training the Bulgarian weightlifters for the Moscow Olympics”, Weightlifting Yearbook, 71-74:1982

  • Medvedyev, A.S., A System of Mutli – Year Training in Weighlifting, Moscow, FIS, 272:1986

  • Sivokhin, I.P., “Managing the training of highly qualified weightlifters with complex controls”, Masters Thesis:13.00.04, Almaty, 45:2009

  • Andrushchishin, I.,F., A complex system of Psychological – Pedagogical training of sportsmen: textbook citation, Almaty, 332:2012.

  • Sivokhin, I.P., Federov, A.I., HU, A.G., Don, L.N., “Interconnections between the technical and physical preparedness indices of weightlifters of varying qualification”, Compilation of Scientific papers/Chelyabinsk:UralGAFK,CHGNoTs YrO RAO, 184:2005.

  • Lukashev, A.A., “Analysis of the snatch technique of highly qualified weightlifters”, Masters Thesis, Moscow, 35:1972

  • Frolov, V.I., “Analysis of the coordination structure of the competition and special assistance weightlifting exercises”, Masters Thesis, Moscow, 29:1976

  • Hakkinen, K., Komi, P. V., Tesch, P., “Effect of combined concentric and eccentric strength training and detraining on force – time, muscle fibre, and metabolic characteristics of leg extensor muscles”, Scandinavian journal of sport sciences, 3:2:-C:50-58:1981.

  • Kotsa, Y.M., Physiology of muscle activity: Textbook for institute of Physical Culture, Moscow, FIS, 444:1982

  • Gurfinkel, V.S., Levik, Y.S., Skeletal Muscles: Structure and Function, Moscow, Science , 141:1985

  • Seluyanov,V.N., Training middle – distance runners, Moscow, Sport Academy Press, 103:2001.

  • Veru, A.A., “Hormonal adaptations to training”, Leningrad, Science, 155:1981.

  • Meerson, F.Z., “Adaptations to stress situations and physical loading”, Moscow, Medicine, 253:1988.

  • Komi, P.V., Hakkinen, K., “Strength and power”// Proceedings of the weightlifting symposium, Siofok, Hungary, 159-175:1989.

  •  Hakkinen, K., Kahanen,H., Kuoppala, T.K., “Neural, muscular and hormonal adaptations, changes in muscle strength and weightlifting results with respect to variations in training during one year follow up period of Finnish elite weightlifters”. World Weightlifting, Scientific supplement, #3, 42 – 48, 1987.

  • Panin, L.E., “Biomechanical mechanisms of stress”, Novosibirsk, Science, 233:1981.

  • Ivanov, I.I., Korovkin, B.F., Pinayev, G.P., Biochemistry of Muscles, Moscow, Meditsina, 343:1977.

  • Pavlov, S.E., “Fundamental theories of adaptation and sport training”, Teoriia I Praktika Fizicheskoi Kultury, 1:12-17:1999.

  • Turkileri, E., Sivokhin, I.P., HU, A.G., Don, L.N., A Program of Multi – year training of weightlifters, Textbook: Kostani:KGPI, 56:2005.

  • Medvedyev, A.S., et al, ”Distribution of the training load in the groups of fundamental weightlifting exercises into zones of intensity for the preparatory and competition periods of high class female weightlifters”, textbook, Moscow, RGAFK, 76:1995.    

  • Vorgalik, V.G., Hormones and hormonal preparations in clinical medicine, Moscow, Meditsina, 200:1974