A történelem legtökösebb súlyemelője … és te

A cikk Matt Foreman a Catalyst Athletics weboldalon megjelent
The Ballsiest Weightlifter in History… and You
című írásának magyar adaptációja.

____Hányan hallottak közületek a régi szovjet súlyemelőről Jurij Zaharevicsről? Valószínűleg nem sokan, úgy sejtem. Ő minden idők egyik legjobbja, a nyolcvanas években volt a csúcson. Szóval jóval a ti időtök előtt, kivéve persze ha veterán súlyemelők vagy, esetleg sport történészek vagytok.

Az újoncok soha nem láttak még hasonlót mint Jurij. Ő úgy emelt mint akit egy másik galaxisból küldték volna közénk. Még mindig szinte felfoghatatlan mennyire jó volt ez a fickó. 1983 március 4-én, az  Odesszai Barátság Kupán 200 kilót szakított és kétszáznegyvenet lökött 100 kilós testsúllyal. Éppen csak akkor töltötte be a 20. évét, épp csak kikerülve a juniorok közül.

Szeretném ha most megállnátok egy pillanatra és elgondolkodnátok még egyszer ezen a srácon! Húsz éves, százkilós fiatalember, szakítás 200, lökés 240 kg. Korábban senki nem látott még ilyet. Rengetegszer megnéztem a videót. Az öreg öltönyös varjak az első sorokban csak rázták a fejüket tátott szájjal. Eredménye elhomályosított minden korábbi felnőtt világrekordot, juniorokról nem beszélve. Ekkor rettentő  módon kapott ki tőle Viktor Szoc, aki akkoriban a világ egyik legjobbja volt. Gyakorlatilag az egész sportág sokkot kapott.

Szükségtelen mondani, a ígéretes jövő állt Jurij előtt. Eljött az ideje, hogy megnyerjen két-három olimpiát és annyi világbajnokságot amennyit csak akar. De azután az egész terv széthullott, a csúcson.

A Pannónia Kupán történt, hogy Jurij egy szakítás kísérlet alkalmával nem a tömeget szakította ki, hanem az ínszalagjait szét. De azt frankón. A sérülés olyan súlyos volt, hogy az orvosoknak szintetikus inakat kellett beépíteniük. Ne felejtsük el, hogy 1983-as technológiával! Ez durván azt jelenti, hogy abroncsgumit vagy valami hasonlót használtak. Ez az a fajta sérülés, ami az egész karrierjét egy nagy kérdőjellé tette.

Archív felvétel az ominózus esetről

Könnyen az út vége lehetett volna. De ő visszaküzdötte magát a csúcsra (Elég hamar:  1984 szeptemberében már 200,5 kg-ot szakított a 110 kilósok között – a szerk.). Eltelt öt év. Már az 1988-as szöuli olimpia körül forgott minden. Az olimpiai játékok előtt a szakítás világcsúcsa 203,5 kg volt, amit szintén ő tartott. Végül a versenyen mind a három fogását sikeresen teljesítette. Ezek voltak:
– első kísérlet- 195 kg (Olimpia rekord)
– második kísérlet- 205 kg (új világ rekord)
– harmadik kísérlet- 210 kg (még egy világ rekord)

Így igaz. Megdöntötte a világcsúcsot a második fogásával, majd még egy öt kilós ugrással újabb világcsúcsot állított fel. Emellett még végrehajtott egy 245 kilós lökésgyakorlatot az aranyéremért és összetettben is új világcsúcsot állított fel 455 kg eredménnyel. Hasonlóan az 1983-as szerepléséhez mindent útjába kerülő akadályt elpusztított. Olimpiai aranyérem. A helyét megszilárdította a történelemben.

Gondoljatok bele mennyire kell elszántnak lenni ahhoz, hogy beugorj a szakításban 210 kiló alá, öt évvel a könyökficam után, amit egy kisebb súly okozott!

Zaharevics megkezdi a folyamatot.
Zaharevics megkezdi a folyamatot.

A nagy sérülések nyilvánvalóan megemésztik a testet, de emellett az agyadat is megpiszkálják. Ezt személyesen is igazolhatom. De ez a srác nem csak felépült belőle … visszatért és még nagyobb súlyokra ment rá mint amik összetörték. Azért szeretem ezt a történetet mert nem hétköznapi bátorságról szól. Néhány évvel a visszavonulása után a World Weightlifting magazinnak adott egy interjút. Ők kifaggatták erről az 1983-as sérülésről és, hogy ez miként hatott rá mentálisan. Tolmácsolom nektek Zaharevics saját szavait. Többek között ezt mondta nekik:

“Először azt gondoltam, hogy ‘A pokolba, ez a világ vége.’ Ma, visszatekintve, úgy gondolom ez egy nagyon fontos fordulópontja volt a karrieremnek. Ráébresztett, hogy mindenki életében vannak olyan idők amikor össze kell szorítani fogaid és csak az eltökéltségedtől függ a sorsod. Végül túl léptem a  sérülésen mert annyira akartam, hogy újra emelhessek. S később még jobb eredményeket értem el. Ez nagyszerű volt.”

Fogtam ezt az oldalt amin ezek a szavak voltak, kivágtam és felakasztottam a falra. Már több mint húsz éve nézem. Most pedig átadom nektek.

Az életünkben időnként rossz híreket kapunk. Tudjátok mire gondolok? Az emberek olyan dolgokat mondanak nekünk mint például, “Elszakítottad a rotátor köpenyed” vagy “Három helyen van porckorong sérved.” Elég kellemetlen érzések lesznek úrrá a gyomrotokon amikor ilyen dolgokat hallotok. Olyan érzés mintha hányingered lenne, vagy rosszabb: magad alá vizelnél.

De ezek a bizonyos fajta rossz hírek semmik azokhoz a dolgokhoz képes amiket másokat bombáznak. Olyan dolgok mint…
“A munkádra nincs többé szükség a cégünknél így el kell, hogy bocsássunk.”
“El akarok válni.”
“Találtunk egy tumort az agyadban.”

Ezek azok a dolgok amikhez képest egy sportsérülés olyan mint egy szelet piskóta. Ezek gyakorlatilag a legrosszabb hírek amiket életedben hallhatsz.

Mint említettem korábban, egész felnőtt életem során ez a Zaharevics interjú ott lógott a falamon. Ezek a szavak ott voltak a falamon amikor tönkre ment az első házasságom. Akkor is ott voltak a falon amikor kiderült mindkét térdszalagom teljesen elszakadt. Akkor is ott voltak a falon amikor édesapámat kellett kórházba vinnem és végig nézni ahogy meghal.

Hihetetlenül hasznos ha jó emberek vannak körülöttünk és segítenek ezekkel a dolgokkal megbirkózni. Család, barátok, nagyszerű orvosok, nagyszerű edzők, és a többi. A támogatók hatalmas áldást tudnak jelenteni.

De a nap végén, mindennel egyedül kell megbirkóznunk. Jurij világbajnok volt a régi szovjet rendszerben, így megkapta az elérhető legjobbat, hogy felépüljön a traumából. Mégis, a végén egyedül állt az olimpiai dobogón a 210 kilós súlyzóval. Ott azon a ponton a támogató személyzet megtett mindent, amit lehetett. Az edzői felkészítették a nagy pillanatra, és a családja is megadott neki a segítséget amit csak tudott.

Aztán a személyes felelősség, akaraterő és döntés kérdése lett. Ő döntött és összeszorította a fogait, felépült és még jobb eredményeket ért el mint korábban.

Ha ő meg tudta tenni, mi is meg tudjuk tenni. Nekünk is csak meg kell hozni azt a döntést mint neki. (a szerző itt minden bizonnyal nem az olimpiai bajnoki cím lehetőségére gondol – szerk.)